Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

— 28 —

magyar nyelvtan 1898. 2. Kiadás) egyszerűen kihagyja, illetőleg jegyzetbe szorítja az alany és állítmány régi meghatározását, mint a melyek amúgy sem nyelvészeti, hanem logikai szabályok.

A többi mondatrészek (vagy Br. szerint a mondat többi részének) mineműségére nézve is nagyon eltér Br. fölfogása a mai grammatikák véleményétől. A mai köztudatba már teljesen beleélte magát az a fölfogás, hogy a mondatnak az alanyon és állítmányon kivűl még három »mellékrésze« van, tárgy, határozói jelző. De hogy micsoda egységes osztozási elv és princípium alapján (A mondatban való szerepük jelentősége alapján?) történt ez a felosztás, azt aligha tudná emberi elme megmondani, épp úgy, mint a hogy a beszédrészeknek szokásos felosztása is a logika szabályainak egyenes arczúlütése. (Ennél még az angol nyelvtanoknak a régi grammatikákra emlékeztető szóviszonyításai is jobbak. Relation of words to one another: 1. the predicative re- lation, 2. the attributive relation, 3. the objective relation, 4. the adverbial relation V. ö. Mason: A shorter english grammar 108. 1.) Még nagyobb baj az, hogy a felosztásba beleszerelmescdve, olyan dolgokat állítunk, a miknek szemmel látható képtelenségére magától rájön a tanuló. Ilyen képtelenség pl. legjobb magyar nyelvtanainknak az az állítása, hogy a tárgy és határozó az állítmánynak, a jelző az alanynak bővítménye. Sapienti sat! (Hogy miért kell ennek az igazságnak az amúgy is hamis rendszer miatt véka alá rejtőznie, nem tudjuk; megérteni mégis csak inkább megértené a tanuló is, —- S egyebekről nem szólva — legalább venné annyi hasznát, hogy pl. a gerundium igei vonzata nem maradna örök relytély előtte s nagy korában nem inná a sört Kolozsvárt a »polgári sörfőzdéből Pilsenben«).

Mennyivel világosabb, természetesebb, észszerűbb és logi- kusabb a Br. tanítása! a mondatban minden szó az ige bővítménye, vagy határozója. A mi közetlenűl az igét határozza meg, az elsőrendű bővítmény; az elsőrendű bővítmény meghatározója a másodrendű bővítmény s így tovább. Hogy a mondat szerkezetének átértését mennyire meegkönnyítené a mondatrészek ilyenfajta fölosztása, azt csak az tudja igazán megbecsülni, a ki -- kivált latinnyelv tanításánál — tapasztalta, mekkora fáradságába kerül a tanulónak az eligazodás az ilyen másod-, vagy harmadrendű bővítmények sző-