Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899
19 — fojtani, kedvet ölni, s az érettségi elv (t. i. hogy ugyanazt a nyelv- tényt másképp, azaz a tanuló érettségéhez mérten, kell tárgyalni pl. a III. oszt.-bán, mint az I.-ben) ürügye alatt a tudományt megbénítani, színéből és erejéből kifordítani. A Br. nyelvtanaiban azért hát hiában keresnők a grammatikai tananyagnak amolyan opportunista, az osztályok érettségéhez mért ismétlődését és megosztását, a milyent tantervűnk is megkövetel. Hogy itt aligha Br.-nak van igaza, annak fejtegetése nem tartozik ide. (Mintha maga Br. is érezné ezt, a midőn pl. a foglaló mód használatára nézve nem talál a tanulók érettségéhez mért, használható szabályt.) Mindamellett csodálattal nézhetünk a mi »toldozó-foldozó« rendszerünk mellől a Br. vakmerő következetességgel megépített, egységes és önmagában befejezett rendszerére, mert, bizony-bizony, ez a mi mai nyelvtanításunk egy végére mehetetlen toldás-foldás. Úgy vagyunk vele, mint az egykori »Schuster bub« a czipővel : »Meister, die Arbeit ist fertig, soll ich gleich flicken?« Az ismétlés után az elemzést kell kiemelnünk, melynek a nyelvtanításban való fontosságát ha nem is Br. fedezte föl, de gyakorlati alkalmazásának aligha vette valaki valaha nagyobb hasz- nát.1) Az ő erős egyénisége a mi (unitárius) gymnasiumáinkban iskolát teremtett vele. Én legalább meg vagyok győződve, hogy kolozsvári gymnasiumunkban egyenesen a Br. hagyománya az az eljárásunk, hogy a fordításnál föltétlenül megköveteljük a tanulótól a szöveg grammatikai, illetőleg mondattani átértését, s hogy ') Hogy mennyire fontos és elmaradhatatlan míveletnek tekinti Br. az elemzést, e soraiból is kiviláglik : „Az elemzés fontosságát nem bírom eléggé szivére kötni a tanítónak ! Rz kijátszhatatlan próbakő, melynek működése alatt palástol- hatatlanúl kiviláglik, mit fogottt fél a tanuló az eddig tanultakból s mennyire bírja. Kezdeni is kell az elemzést rögtön, mihelyt az első szabályt megértette a tanuló s elemeztetni kell legelői kezdve minden mondatot míg teljes biztosságot és könnyűséget nyer benne a tanuló. Nem igénylett e művelet a mi könyvünk szerint a tanulótól sem sok időt sem nagy fáradságot; mivel itt minden, sőt olykor több egymást követő gyakorlatban csak egy újat tanul a tanítvány . . . Tapasztalásból állíthatom, hogy könyvemből tanuló s mindjárt elején jó útba indított gyermek oly gyorsan, akadályozás, tétovázás cs hiba nélkül elemzi a leg- bonyoltabb német mondatot is, hogy hallása szintúgy gyönyörködteti a hozzáértőti s módszerem sükerére kedvező világot vet. Méltán is, mert a jó analysis nélkülözhetetlen alapköve a biztos synthesisnek.“ 2*
