Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

- 15 —

Ilyen szellemi gymnastikára azonban csak úgy válhatik a nyelvtanítás, ha a tanító nem igyekszik a nagyobb és gyorsabb siker reményében a tanuló munkáját is elvégezni, ha túlságos gyámkodásával nem gátolja meg a tanulóban az önerő kifejlését. Mintha azt mondaná, hogy úgy tanítsunk, hogy ne tanítsunk. Rousseau jut eszünkbe, kinek gondolatmenetéből folytonosan ez a paradoxonnak látszó axióma kandikál ki: »Úgy neveljetek, hogy ne neveljetek.« Illően és czélszerűen elkészítve adja át a tanító »az eszmék kelméit a tanítvány eszének, mint psychologiai gépnek, s aztán minden további beártás nélkül hagyja el, hogy önállóan és rendszeresen dolgozza fel eszmévé.«

Követelménye az, hogy »a fogalmat a tanítványnyal az ő teljes és világos öntudatával szereztessük meg, úgy, hogy nemcsak a hozzája vezető útról egészben, hanem az azon tett minden lépésről is egyenként tiszta képzete legyen.

A »keveset, jól és lassan« elve az egyszer egyet1) elvében

stb.), s azóta a divattá is lett a grammatika kicsinylése. Tantervűnk se nagyon dédelgeti (különben nem szegné nyakát a magyarnyelvnél mar a III. gymnasium- ban\ a közvélemény meg éppen a sok grammatizálásban keresi és véli föltalálni középiskolai oktatásunk összes hibáit és „miseriá“-it (Ez ellenszenv annál erősebb meri a messze múltban gyökeredzik. Ismeretes a nagy Goethe az a mondása, hogy minden grammatikát megutált, mert kivételek vannak benne. Azok a régi körmönfont képtelen grammatikai szabályok tényleg nem is voltak egyébre jók, mint arra, hogy gyönyörűen tudtak „kivételt szenvedni“. így nem csodálkozhatunk, hogy nálunk is akadtak, a kik szőröstűl-bőröstűl el szerették volna emészteni a grammatikát a föld színéről, mert a „szellemi bénaság valódi műhelyének“ (Bokor J. A középisko'a eszméje 54. 1.) tartották). Pedig hát kár a szegény grammatikának úgy nekifenekedni. Javítsuk meg, ha hibái vannak, de ne öntsük ki a mosdó- vízzel együtt a gyereket is. hám Br. mennyire meg tudta becsülni a grammatikát! (Nála a grammaiika — mint a nyelvtanítás eszköze — a legelső és legfontosabb stúdiuma a középiskolának, a sudiumok stúdiuma, s csak azért nem Önczél, mert a középiskolai tanulmányok közt egyetlen egy sincs, a melyet annak lehetne nevezni.) De hasznát is vette sok olyan nyelvi jelenség magyarázatánál, a melyet a grammatikán kívül a világnak semmiféle tudománya sem bir megértetni a diákkal A régi értelemben vett grammatika, ez a méltán hírhedtté vált középkori ko- loncz, Br.-nál a mondattani vizsgálódás tisztító tüzéből phoenixként megújulva kelt ki, s szárnyait hiában vagdossa a minden áron modern nyegleség és hozzá nem értés.

') Ennek az elvnek szép lélektani magyarázatát adja Dr. Gál Kelemen már idézett értekezésében: „[Ez az elv] a tudatnak azon a természetén alapszik, hogy