Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899
Fájdalom, ő maga nem élvezhette fáradozása gyümölcsét. Kidőlt épen. midőn több évi tervczgetés s a legfáradságosabb alapmunkálatok után a régit felváltó modern iskolai épület immár maholnap tető alá kerül s a XX-dik század nevelésügyének megfelelő berendezés nagyfontosságú feladata ő reá, mint az intézet egy- értelcmmel megválasztott vezetőjére nézett. Szívvel-lélekkel készült e dicső feladat megoldására, mely nevét hazánk művelődéstörténetébe örök betűkkel írta volna be; de az égi hatalom máskép végzett: akkor esett ki kezéből a zászló, midőn azt a legmagasb pontra akarta feltűzni. Szerető fiú, kitűnő családapa, jó honpolgár, buzgó és kötelességtudó tanár, pontos és fáradhatatlan igazgató volt. Az újításnak barátja, a régi jónak megbe- csülője. Nemcsak a tanügynek volt lelkes munkása, melegen érdeklődött a közügyek iránt is. Az egyházi nyugdíjügy rendezése is az ő alkotó munkásságát dicséri. Emléke legyen áldott, pihenése csendes! Kanyaró Ferencz.
