Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

— 9 —

A 225 --268. § ok az igehatározók mellékes meghatározására szolgáló alpótlókdt mutatják be három osztályban; a 269—292. §-ok- ban az infinitivus s az első és második részesülő alpótlóival ismerkedünk meg; a 293 -308. §-ok az alpótlók pótlóiról, a másod és harmadpótlókról s a Brassaitól legelőször említett halmozott mellékletekről és alpótlókról szólanak. Függelékül a parancsolás és kívánás formáival ismerkedünk meg a 309—312. §-okban. A 313—342 § ok végre mondafüzés czim alatt a mellékmondatokról a 343 — 344. §-ok a halmozott mondatokról (a mai nyelvtanok mellérendelt mondatairól), a 345 - 350. §-ok a mondatkörökről szólanak. Toldalékul és befejezésül néhány mondatkör elemzése, a szószármaztatás elemei, egy pár szócsalád s az előforduló szók lajstroma van csatolva. A grammatikai oktatás menetét a minden egyes gyakorlat után adott »jegyzés«-eken kívül a több egymáshoz tartozó gyakorlat után közbeszőtt számos »visszapillantás« vezeti, irányítja és foglalja egységes rendszerbe.

Az »Ingyen tanító franczia nyelvmester« ugyanazon módszertani és grammatikai elvek alapján építi föl a nyelv grammatikáját. Fölfogásban és kivitelben alig van eltérés és különbség köztük: egy szellem munkái. Feltűnő azonban, hogy míg a német Írás és olvasás tanításával bajlódni szinte a tankönyviró méltóságán alulinak tartotta az iró, addig a franczia olvasás és Írás rejtelmeire 70 hosszú lére nyújtott §.-t szánt (az egész könyvnek több, mint hetedrészét). A tulajdonképpeni grammatikai oktatás itt is a legegyszerűbb mondattal kezdődik, az alanyból és igéből (1) álló alapmondattal (I. íej.). A II. fejezet a tulajdonítmány (L’attribut) hatféle (ha t. i. névmellék, név, két részesülő, határozatlan ige és névmás) alakjáról beszél; a III. fejezet* a kopasz egészitményröl (complément direct) s a hozzá fűzött toldalék a tagadás módozatairól szól. Közben megismerkedünk az ige jelen és teljes múlt alakjaival. A IV. fejezetnek az az elöljárós egészitmény (complément indirect) a tárgyai; a hozzá fűzött toldalék a csekélyítésről szól. A következő V. fejezetben az egészítmények utolsó neme, az igehatárzó (complément adverbial) vár tárgyalásra, appendixével, a feleletről, mutatásról és felkiáltásról szóló toldalékokkal együtt Végezetül »Általános Visszapillantás« foglalja egységes rendszerbe az inductio utján lassan és elszórtan nyert szabályokat, s a tér-