Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1898

— 6 Hiszen ha meghalt volna a kórágyon vagy múlandóságunk véghatárán; vigasztalna tudata a természet kérlelhetetlen törvé­nyének; vigasztalna, hogy a halál egyformán kopogtat koldus és királyok ajtain; enyhet adna fájdalmunkra, hogy egy nemzet szeretetének, a mely szeretet gyakran visszariasztja még a fagyos halált is, milliók imáinak közepette hunyta le jóságos szemeit. Meghalt egy orgyilkos keze által, »miként a többi szent, mi­ként a többi vértanú«. Állat volt-e vagy ember, ki ezt elkövette? Az állat öl, ha a természet kényszere hajtja erre, ember volt, mert csak az öl kényszerűség nélkül. Az ily bánatra nincsen vigaszunk; az ily fájdalom lesújt, majd boszura ingerel, hogy megostromoljuk a halál országát. De már Őt nem adja vissza sem szeretetünk melege, sem fájdalmunk mérhetetlen óczeánja. „Apadjon el a szem, mely czélba vévé j Száradjon el a kar, .... Irgalmad, oh Isten ne légyen övé, Ki miatt lön ily kora veszte!“ »Könyörgünk a könyörület istenének, hogy nyomja el ajkun­kon az átokszót, a mi a rémületes tett nyomán feltör és változ­tassa kegyes imádsággá a boszú kegyetlen vágyát.« Bizony nagy a mi veszteségünk! Leesett a mi fejünk koronája! Királynő volt Ő nemcsak a trónon, talán még inkább nemes szivével! Az igaz szeretetet, a végtelen szivjóságot eltanulta már gyer­mek korában, a szülői körben nevekedve fel távol az udvar zajá­tól a szabad természet ölén és megőrizte a természethez való mélységes vonzalmát a fény és ragyogás között is. Nemes egyszerűségében nem érezte jól magát az udvar fe- szélyei és békói között, kereste a magányt, kereste az erdőt, a me­zőt, hol lelke szabadon járhatott, hol gondolatainak nem voltak nyűgei. Mint családanyának legkedvesebb helye a gyermekszoba volt. Itt érezte jól magát igazán, ha elvonulva nehány napot gyer­mekeinek szentelhetett. Tanulásuknál mindig jelen volt s ha aka­dályozva volt, soha sem mulasztotta el tudakozódni a tanóra le­folyásáról és eredményéről. Ő volt az első, ki megjelent gyerme­kei ágyánál; csókkal ébresztette fel őket; éjjelenként is többször

Next

/
Thumbnails
Contents