Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1898
Oltsünk gyászt és emlékezzünk! Mondjuk el a költővel: A mennyi könny van a szemekben, Hulljon ki lassan, permetegben, S elsírva mind, kezd újra még; Siratni őtet nincs elég! Nő, könnyeid peregjenek, Mint szerte hulló gyöngyszemek. S te fétfi-szív, zord mint a kő, Olvadj, ne szegyeid! Könny elő! Légy forrás, szirtből szökkenő. Hulljon ki mind gyász árjakint, A mennyi könny van a szemekben 1 Iskolánk a gyásznapot igaz fájdalommal ülte meg szeptember 18-án. A templomban részt vett a gyászistentiszteleten, azután az intézet nagytermében tartott gyászünnepélyt, a melyen Perédi József tanár emlékezett meg a veszteségről, fenséges királyasszonyunk elhuny- táról, az ifjúság gyászdalokat énekelt és Gálfi Zsigmond papnövendék alkálmi költeményt szavalt.
