Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1898

— 14 kell tennünk. A nevelés munkáját a családtól kell átvennünk s úgy folytatnunk az iskolában, hogy a családot, a társadalmat összhangzásba hozzuk az iskolával és viszont. Akkor fogunk valóban nevelni, és ennek hatása alatt tudunk sikeresen oktatni. Tehát az iskolai nevelést is reformáljuk, mert tényleg e tekintetben is sok kívánni való van. Mai viszonyaink között alig lehet beszélni a szoros értelemben vett iskolai nevelésről mert a tanulók szabad óráikat szétszórtan legtöbbször idegen családoknál töltik, a hol sem kellő gond, néha kellő értelem és érzék sincs a neveléshez. Régi tapasztalat, hogy a mindennapi érintkezés mily nagy befolyást gyakorol az ifjúra s épen ezért a családnak van a legnagyobb nevelői hatása. A családban észrevétlenül lopódznak be a gyermek leikébe az indulatok, különféle érzelmek és hajlamok. A szülők folyton figyelemmel kisérik gyermekük cselekedeteit, minden gondolatát s így teljesen kiismerik őket, meleg szeretettel veszik körűi s ez által az összetartás érzetét ébresztik föl és ápolják a gyermekben. A testvéri szeretet és bizalom az egymáshoz való ragaszkodást, az egymás megbecsülését, a kölcsönös szeretetet eredményezi. Itt tanulja meg a gyermek a rend szeretetét. A családfőt mint fenntartót, kormányzót ismeri meg, s megtanulja, hogy attól tüggenie kell s mégis helyesebben épen azért szeretettel és tisztelettel kell iránta viseltetni. Itt szívja leikébe az egység érzetét, a mely arra tanítja, hogy az egyes érdeke az egész érdeke, az egyes fájdalma az egész fájdalma, hogy mindent egymásért, a közös jóért kell tenni; tehát mindazokat az elveket, a melyek a társadalmi, az állami rend fennállását biztosítják, itt sajátítja el a gyermek. Ezeknek az ápolása a tovább fejlesztése, megszilárdítása az iskolára vár, a mely a család és élet között az áthidalást képezi. Tehát a nevelés folytatólagos munkája vár az iskolára, a mely a különböző tudományágak összhangzó tanítása által az akaratra és jellem képzésre kiváló hatással van; sőt mondhatjuk, hogy ezek fejlesztik az akaratot és jellemet. Természetesen oly erkölcsi elvek alapján, a melyek az erkölcsi lelkiismeretből eredő akaraton kívül mást nem ismernek. Épen ebben nyilatkozik meg a műveltség hatása a lélekre, a midőn nem az egyéni vágyak ébresztik és irányítják az akaratot, hanem bizonyos erkölcsi elvek. így fejlődik ki a jellem, a mely