Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1897
őt a mai kor fejlettebb gondolkozásával, következetlennek mondani, ha különböző műveiben nem mindig ugyanazon tételeket találjuk, nagyon könnyű, de hibás eljárás volna részünkről. Sokkal nehezebb, de igazságosabb eljárás az, ha megkísértjük magunkat vissza tenni abba a gondolatvilágba, melyben ő ólt, ugyanazon súlyt és értelmet tulajdonítni állításainak és érveléseinek, melyeket ő és tanítványai tulajdoníthattak azoknak, számba venni kellő módon azokat a körülményeket, melyek az ő felfogására, következtetéseire és Ítéleteire befolyhattak, s mindezek mellett egy pillanatra sem feledkezni meg arról, hogy minket 23 század tapasztalatai és fejlődése választanak el az ő korától. Plató Szókratésznek volt tanítványa, annak a nagy jellemnek, melyet Jézus Krisztuson kívül aligha megközelített valaki a halandók közűi s ki, mint Jézus Krisztus elveiért megtudott halni. Nagyon nehezen tudjuk meghatározni kellő mértékét annak a befolyásnak, melyet e jellemóriás az ifjú Platóra gyakorolhatott. Nem neki köszönhetjük-e az egész Platót, mint bölcsészt? Nem ott kezd-e Plató elmélkedni a lélek halhatatlanságáról a börtönben, midőn látja tanítóját nyugodtan, vidáman társalogva tanítványaival és várva a halált elveinek megtagadása nélkül? E kérdésekre a legnagyobb valószínűség szerint igennel kell felelnünk. E mellett bizonyít az, hogy Plató maga is nevelési elveiben az egyéni példaadásnak tulajdonítja a legnagyobb hatást ezt írván a Törvényekben (V. 729.): Ne vagyont hagyjanak a szülők gyermekeiknek, hanem tiszteletre hajló jellemet; mi azt hisszük, hogy tiszteletet örökölnek tőlünk, ha megszidjuk mikor illetlenek, holott nem intés által közöljük velük e tulajdonságot. Az okos törvényhozó inkább arra buzdítja az öregeket, hogy tiszteljék az ifjabbakat és mindenek fölött, hogy ügyeljenek, nehogy valamely ifjú rosszat tenni, vagy illetlent mondani lássa őket, mert a hol az öregeknek nincs szégyenük, ott az ifjakban bizonyosan hiányzik a tisztelet. E mellett szól az, hogy Platon dialógusaiban legtöbbször épen Szókratészszel bizonyíttatja a halhatatlanságot és beszéltet a jövő életről. — E mellett tanúskodik az általános tapasztalás, hogy erkölcsi elvek és vallásos hit sohasem értelmi meggyőző-