Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896
5 — mcithnv.g der tierischen Natur des Menteken mit seiner geistigen. 1780.) czélunknak megfelelően megemlítjük, hogy az indulatoknak az arezra és arezjátékra való befolyásáról beszól. Meg-meg- újuló indulatok állandó jellemet, szilárd, maradandó vonásokat adnak az arcznak. E nézeteket értékesíti következő drámai műveiben s fejlődöttebb alakjukban megtalálhatók a kellemről és méltóságról később irt értekezésében, a hol az arcznak a meg- szílárdúlt mozgásairól (verfestete Bewegungen) szól.1) Költészettani és kritikai nézeteibe bepillantást engednek A haramiákhoz írt előszó és később a névtelen önbirálat. Az előszó szerint a való világ hű másolója akar lenni. A tárgy, a jellemzés, a részletek foglalják el, az egész mű szerkezetével nem törődik. Álláspontja a Sturm und Drang; kíméletlen natu- ralismus mai műszóval. Önbirálatában ezt az álláspontot már meghaladta, itt a kritikus felette áll a költőnek. Példátlan hidegséggel és józan értelemmel szemléli első nagy művét. Mindazt, a mit egy évszáz óta darabja ellen felhoztak, maga a szerző röviddel a darab megjelenése után felismerte és nyíltan kifejezte.3) Itt már több mérséklést, illemet, a tárgy megválasztását követeli. Lessing Laokoonjának és Hamburgi dramaturgiájának hatása lépésről-lépésre érezhető. 1782. évből való Uber das gegenwärtige deutsche Theater ez. értekezése és 1784-ből egy felolvasása: Was kann eine gute stehende Schaubühne eigentlich wirken ? (megjelent Die Schaubühne als moralische Anstalt betrachtet czímmel.) E két értekezésében a a színpadot a mivelődés és erkölcs szolgálatára útalja. A drámai költészet, „az erkölcs és vallás önálló testvére;“ de különös ereje a jelenítésben, az érzéki szemléltetésben áll, mely által erősebben hat, mint a hagyomány és sententiák. Ez volna a színpad rendeltetése, de az élet épen ellentétét mutatja ennek. A színpad messze marad rendeltetése mögött. A közönség nem így fogja fel czólját s így iskola helyett időtöltés lesz unalom ellen. Hibásak a költők is. Egyfelől a francziák túl finomsága és természetellenessége, másfelől a németek és angolok túlságos ') V. ö. Berger id. m. 21—22 és Tomaschek id. m. 7—9 1.-) Minor, Schiller. Sein Leben und seine Werke. Berlin, 1899. I. 509 .
