Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896
— 44 gondolkozásra, motívumok szerént helyesen cselekedni, vágyainkat akaratunknak alárendelni. Ez tanít meg mások jogait tiszteletben tartani s a magunkénak érvényt szerezni. Ez tartja fenn a vallásos és hazafias érzést. Ez indít erős eltökélésre, nagy tettek végbevitelére. Ezek segélyével kell előkészülnetek nemes ifjak az embe- ries életre. Feladatotok tehát röviden: fenntartani testetek frisseségét, élesíteni elméteket, nemesíteni sziveteket, megedzeni akaratotokat, fejleszteni hazafias érzésteket, mert a tudás magára mit sem ér, ha a szív üresen marad. Ezért mondja nekünk koszorús költőnk Arany János: * Legnagyobb czél pedig itt a földi létben Ember lenni mindig, minden körülményben“. Fogadja Méltóságos és főtisztelendő Püspök Űr szives beiktató beszédéért s fogadják Uraim szives megjelenésükért hálás köszönetemet. III. Adatok a kollégium 1896—97-ik évi történetéhez. Az 1896—97-ik tanév történetét lehetetlen volna híven leírni azon fontos momentum fölemlítése nélkül, hogy hazánk ezer éves fennállásának nagy ünnepe ezen tanév kezdetén nyert méltó befejezést. A mily nagy örömet okozott a millennáris év kezdete épp oly nagy lelkesedéssel történt annak befejezése is. S ha a kezdetén hálaimánkat küldöttük a magyarok Istenéhez, a ki annyi balszerencse között is ezer évig fönntartotta nemzetünket, szeretett hazánkat; a nagy ünnep befejeztével azon hőfohászunkat küldöttük hozzá, Megtartónkhoz, hogy sególjen, adjon erőt és honfiúi lelkesedést a szívekbe, hogy a második ezer év küszöbén olyan biztos alap építését kezdhessük meg, a melyen a nemzeti jóllét s hazánk boldogsága évezreken át fön- maradhasson. Vallásfelekezetünk, egyházunk is részt kívánt venni a nemzet nagy ünnepén; a fő- és székvárosban szept. hó 6-ik és 7-ik
