Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896
talmának engedelmeskednek, hanem fajuk képviselői, kiknek kitöréseit a kar, mint „Ítélő tanú“, mint „néző közönség“ fékezi. „Egyetlen eszményi személy, a mely az egész cselekvényt viszi és kiséri“. Schiller műveinek bő tartalmi kivonatával igyekeztünk köl- tészettani nézeteit ismertetni. Bő anyagot nyújtana levelezése Goethével, Khmerrel, Humboldt Vilmossal; ennek tárgyalásáról azonban most le kell mondanunk. Láttuk, hogy különösen a tragédia elméletével foglalkozott. Ijfúkori két értekezésében a tragédia feladatáúl az indúlatok felkeltését oly mértékben sürgeti, hogy ez későbbi nézeteivel alig egyeztethető össze. A lantos és elbeszélő költészetet csak ritkán érinti. A vígjátékot többre becsüli a tragédiánál, nagyobb benső összhangjáért és szabadságáért. Ha czélját teljesen elérné, minden tragédiát fölöslegessé és lehetetlenné tenne. Menynyire elfogulatlan ez Ítélet tőle, ki vígjátékot sohasem írt! A mily eredeti és szellemes a naiv és sentiinentális költészet megkü- különböztetése, ép oly igazán fejezi ki a Goethe ős Schiller költészetének lényeges jellemvonását. Schiller bámulta Goethe naív költészetét; Goethe elismerte a költői hangulat jogosultságát, melyet az Olaszországban elért classicus álláspontjáról kezdetben nem helyeselhetett. A sentimentalis költészet első sorban a Schiller költészetét jelzi Goethével szemben. Három lehetséges faja van: a satyra, elegia és idyll, mert az eszmény és valóság között csak három viszony lehetséges. Vagy ellenmondanak, vagy megegyeznek, vagy váltakozik a harcz az összhanggal, a mozgás a nyugalommal. Tiszta elegia Nänie, elegia idylli mozzanatokkal Das Mädchen aus der Fremde, die Theilung der Erde, Die Götter Griechenlands. A költészetnek a többi művészetekhez való viszonyáról nem nyilatkozott. De elfogadta Lessing Laokoonjá- nak a költészet és képzőművészet különbségeit, határait megállapító eredményeit. A költői nyelvet lényeges elemnek tekintette. Ezt bizonyítja drámai nyelvének szónoki tökélye és bevégzett- sége. Wallensteint prózában kezdi, de később versekbe szedi. A milyen tökéletesek versei, olyan szép, folyékony és könnyed prózája is. Ha igaz az, a mit Tomaschek mond', hogy a történel- 36 — 129. 1.
