Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1896

— 14

bözteti meg. De egy esemény, ha még oly tragikus is, nem ad tragédiát. Több okozati összefüggésben álló eseménynek kell egészszé egyesülni, hogy részvétünket felkelthessék. A költői utánzás pedig azt foglalja magában hogy a czél nem a valóban megtörtént dolgok hű előadása, tehát joga van a történelmi igazságot a költészet törvényeinek alárendelni. „A tra- gikai művészet, sőt általában a költészet terén korlátolt felfogást árai el az, ki a tragédia irót a történelem itélőszéke elé állítja és oktatást vár attól, ki nevénél fogva csak megindításra és gyönyörködtetésre kötelezi magát.“ A tragikai szenvedés csak ember, azaz érzéki és eszes lény sorsa lehet. Mert csak érzéki-erkölcsi lények szenvedése keltheti fel részvétünket. Tehát gonosz szellemek, vagy tiszta értelmiségi lények nem lehetnek tragédia hősei, mert ezek egyenlő távolságban állanak a teljesen gonosztól és a tökéletestől. A tragédia czélja végűi a részvét felkeltése. Szenvedéshez vezető cselekvény költői utánzása nem egyéb, mint „a tragédia alakja“ s az a tragédia, melyben az alak leginkább megfelel a műfaj czéljának, tökéletes és a tragédia eszménye, melyben a czél, t. i. a részvét felkeltése nem annyira a tárgy, mint az alak eredménye.

Érdekes volna e két értekezés főelveit Kant tanaival részletesen egybevetni s így a hatás mértékét kimutatni. De ez a párhuzam nem esik feladatunk körébe s így eltérítene tárgyunktól. Mennyire tér el ifjúkori felfogásától a művészet czéljának meghatározásában, az az olvasó előtt világosan áll. Ez az eltérés Kant hatására vezethető vissza. Az ő hatása nyilvánul a „szabad gyönyör“ meghatározásában is, továbbá abban, hogy az aesthetikai tetszést a képzetre s nem a physikai okok által keltett érzelmekre alapítja. A gyönyör forrása a czélszerüség, a szép az értelmet és képzelmet foglalkoztatja, a fenséges és megható, a közlött vagy átérzett fájdalmas indulatok magyarázása, mindezek Kant hatását mutatják.

Keletkezési idejükre nézve ez értekezések után következnek Kallias-levelei és a kellemről és méltóságról írt értekezése. Nem sokkal ez utóbbi után, 1793-ban írta a következő három értekezését, melyeknek főtárgya a fenséges: Vom Erhabenen (zur weiteren Ausführung einiger Kantschen Ideen), Zerstreute Betrach