Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1891
KOVÁCSI ANTAL szül. 1820-ban febr. 16-án ; meghalt 1892. jan. 6-án. Az unitárius főiskola tanárkarának névsora a jelen tanévben többféle módosuláson ment keresztül, de azok között leginkább feltűnik az „Értesítő“ rendes olvasója előtt az, hogy a gymnasiumi tanárkar éléről a Kovácsi Antal neve kimaradt. Nem közönséges jelenséggel van dolgunk. Kovácsi Antal nemcsak névleg, nemcsak koránál fogva, hanem tudományos ismeretei bősége, munkaszeretete, lelkes odaadása által is, első volt közöttünk, a kit ezért mi tanárok, tanítványainkkal együtt „Kovácsi bácsi“-nak neveztünk. Kétségtelen, hogy Kovácsi Antal tanári karunknak nes- tora is volt, a mennyiben mindnyájunknál idősebb, s mindnyájunknak egykor tanára vala. Illő megemlékeznünk róla. Született 1820-ban Torda városban. Atyja korán elhalt s igy nevelése egészen az anya gondjára maradt. Jó kézbe, mert a derék nő, az anyai szeretettel párosítani tudta az atyai bölcseséget is. A nagyszámú (6) gyermekek egyike sem szenvedett semmi hiányt a nevelésben. Antal, a fiuk kisebbiké, nagyon korán bekerült a tordai unitárium gym- nasium elemi iskolájába. Éjjel-nappal, télen-nyáron ott lakott s ott sajátította el a „kicsinyből nagygyá levés“ feltételeit. Felette sanyarú viszonyok között tanultak ifjaink ezelőtt 60—70 esztendővel. „A tanulók saját ágyaikban háltak — írja Kovácsi 1888-ban „Reminiscentiáiban" — nagyon sokan ketten egy ágyban; tollú csak a párnákban volt az egész iskolában, meg azok a lúdtollak, melyekkel irtunk. Mikor nekem, mint tordai városi tanulónak, anyám a szalmazsákra egy tollúval töltött derek alyt is adott az ágyamba, az valóságos esemény volt.“ Az akkori tanitézeteket, a mostani tanférfiak, tanulásra 1*
