Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1889
75 érdeklődéssel viseltettek ez iskola iránt. Az ifjúságot szerette s vizsgáin a legtöbbször jelen volt és nagy kitartással vezette a vizsgákat. A régi Udvarhelyszéknek volt főjegyzője, azután törvényszéki biró. Élete 87 évre terjedett. Porai Kanosban nyugszanak. Legyen áldott emlékezete! Másik veszteségünkről is meg kell embkeznünk. Br. Orbán Balázs országgyűlési képviselő és a sz.-kereszturi unitárius középtanoda gondnoka f. évi ápril 19-én meghalt Budapesten. Megdöbbenve vettük e lesújtó hirt. S midőn 21-én a sz.-kereszturi indóházhoz megérkeztek a drága hamvak, intézetünk tanári kara és ifjúsága gyászlobogó alatt jelent meg ott s koszorút helyezett koporsójára az áldozatkész gondnoknak, a ki 1876-ban választatott volt ez állásra s az óta könyvtárunkat közel ezer darab könyvvel gyarapította. 1876-ban 500 frtos alapítványt tett, melynek kamatja évenként nemzet és felekezet különbség nélkül adatik 5 jó igyekezeti!, becsületes magaviseletü tanulónak. Végrendeletében is megemlékezett iskolánkról. A Szejke-fürdő jövedelméből évenként 200 frtot rendelt 20 éven keresztül, vagyis mindaddig, a mig 4000 frtot fog az évi járadék kitenni. „Ezen segélyt— írja végrendeletében — hagyom nevezett iskolának azért, hogy a kapandó évi járadékból fordítsa az egyik 100 frtot szegény székely tanulók (a legszorgal- masabbak és legkitűnőbbek) ősz tő ndij ául; a másik 100 frtot pedig a beállít an dó Ó-ik osztály tanári fizetése alapjául, a melyre már életemben tettem 100 frt alapítványt.“ „A sz.-kereszturi iskola alapítványánál -- írja tovább — székely nemzetem iránti szeretetem az irányadó, mert én itt is igazán követem Krisztus tanait, hogy a ki kővel dob, azt kenyérrel dobom vissza, mert nem tagadhatom, hogy végtelenül fájt lelkemhek, hogy a keresztúri választó kerületben, épen székely testvéreim, azok között unitárius hitrokonaim buktattak meg; de én e megaláztatásomért, e kitagadásomért úgykivánok bosszút állni, hogy a nép nevelés előmozdítása által edzem meg jövőre e népet a liazafi- s ág bán.“ Vajha megedződnék a székely nép úgy, mint ő óhajtó! O élete minden idejét, vagyonát áldozta fel a székely népért. Tartsd meg őt emlékedben édes székely népem! Tanulj az ő életéből; légy kitartó, munkás, becsületes, törekvő, hazád, felekezeted javát, előmenetelét munkáló, mint ő. A szabad eszmék, gondolatoknak volt hirdetője, az elvek embere. A szabadságért küzdők között volt mindig, s te édes székely népem, azt a botlásodat, hogy ezt az embert megtagadtad volt e választó kerületben, tedd jóvá azzal, hogy tanulj, gyarapitsad ismereteidet, hogy ne mondhassák el rólad, mint akkor is, sajnálkozással, hogy nem tudod mi t cs el e k s z el. Ez ember emlékét megbecsüld. Szeresd hazádat úgy, mint ő szerette. Legyen áldott emléked s az is leszen, mert te magad tetted azzá. Az emlékezet szárnyain sokan
