Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1888

6

temény, kihagyta volna. Ezeket az ineptiákat Horatiusról feltennünk nem szabad. De biz’ a criticusok részéről sem kisebb ineptia, midőn a „te“ repudiálását azzal akarják igazolni, hogy „Maecenasra nem illik a ’doctus“ jelző s érvelésük alapjául azt a valótlanságot teszik, hogy „’doctus csak költőt és philosophust jelöl.“ Ezt a képzelt alapot kiüti maga Horatius a lábuk alól, mint bizonyítják im e helyek: „Proles docta versare glaebas“ (C. III. 6.) — „doctus sagittas tendere sericas“ (C. I. 29.) — „Docte Trebati“ [Ictus] (Sat. II. 1, 78.)—„Docte (Maece- nas) se rmon es utriusque linguae“ (C. III. 8.) sat. Végre még következetlenek is a kiadók, midőn akárhány coniecturát elfogadnak, a melyet KI. nem támogat.

leves (chori). —L. itt tehet „fürgé“-t; de szerintem „pajkos“-t is.

—34. A költők a múzsák segélyét vették igénybe. Euterpe a lyrai, Polyhymnia a vallásos és bölcselmi költés sugallója volt. Horatius azonban Euterpének tibiá-kat (kettős sípot) Polyhymniának lantot (u. m. Alkaeus, Terpander, S a p p h o neveikkel párosuló, Les- biai sokhuru barbitont) ád a kezébe. A versezeteket ugyanis hangszerek kiseretével is énekelni szokták hajdan.

Liber II. 1. (1—40 v.)

Motum ex Metello consule civicum Bellique causas et vitia et modos Ludumque fortunae gravesque Principum amicitias et arma 5. Nondum expiatis uncta cruoribus,

Periculosae plenum opus aleae,

Tractas et incedis per ignes Suppositos cineri doloso.

Paullum severae Musa tragoediae 10. Desit theatris: mox ubi pnblicas Rés ordinaris, grande munus Cecropio repetes cothurno,

Insigne maestis praesidimn reis Et consulenti, Pollio, curiae,

15. Cui laurus aeternos honores Dalmatico peperit triumpho.

Iám nunc minaci murmure cornuum Perstringis aures, iám litui strepunt,

Iám fulgor armorum fugaces 20. Terret equos equitumque vultus.