Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1888
11 Jegyzések. Liber III. I. (I—48.) szór megújított tiltakozása (pl. C. I. (5. III. 13. stb.) ellenére ismét magas tárgyba vág belé „imbellis“ lantjával Horatius. Következetlenségének, ha úgy nevezzük, csak örülhetünk, minthogy szüleménye nem csupán ez az egy pompás Óda, hanem még egynéhány más következő is. „Nem kell nekem“ (o d i) az avatatlan köznép (profan um vul- gus) és tartsa távol magát (arceo). — Még mikor magasztos hymnusba kezd Hor,, akkor sem felejtheti undorodását a bárdo- latlan néptől. (L. a föntebbi jegyz. C. I. 7.) A hymnusszerü Óda mintegy áldozó szertartást képzeltet, a mily alkalommal mindenekelőtt ezt szokta kikiáltani a hírnök (praeco, Herold): „Kedvezzetek“ (a szertartásnak) „a nyelvetekkel“ (fauete linguis): azaz, tartsátok féken, nehogy oly valamit szóljatok, a mi az áldozás folyamát megszentségtelenitné, sőt baljóslatúvá tenné. M us árum sacerdos = Én, múzsák papja. Poéta és próféta az őshajdonban összefolyó fogalmak. Virginibus puerisque. Erkölcsi szabása és tartalma ezt az Ódát méltán intézteti a fiatalsághoz, melyről felteszi a költő, hogy nincs legalább javíthatatlanul megromolva. (regum) greges = alattvalók, imperium est = imperant. Giganteo triumpho=:a Gigasok felett nyert diadalával. Supercilio.— V. ö. Verg. Ae. IX. 105. (Jupiter) tot um nutu tremefecit Olympum. De Homerusnál II. I. 528.) és itt nem is kell hogy megbillentse a fejét Jupiter, hanem csak „szemöldöke“ mozdulata is elég, hogy megrendüljön a világ (c u n c ta). E s t o u t = Legyen bár, hogy sat. Közönségesen: E s t u t. De e nem latin constructio és csak göröggel s ezzel is gyengén támogatják. Tegyünk egy jeles scholiestával akár est akár esto helyett sit-et s azonnal ott terem a tudvalevő coniuncti vus concessi vus. Akármint különbözzenek egymástól, versenyezzenek egymással az emberek, mindnyájoknak egy a végok. Arbusta = a fácskák, melyekre Itáliában a szőlőt felfuttatják és kötözik — generosior = nemesebb. petitor = hivatalkereső. — campum i. e. Martium, a hol a gyűléseket tartották és a tisztviselőket választották, túrba clientium. — A cliens fogalmát itt nincs hely magyarázni. Csak annyit jegyzünk meg, hogy egy római patrícius mint patronus annál hatalmasabbnak érezte magát, minél több dien se volt; aztán szavazataikkal is biztoson rendelkezett, Necessitas itt az, a minek okvetetlenül meg kell lenni és az ilyenre kényszerítő hatalam, a népies: muszáj. Más szavunk nincs reá. A „szükséges“ vagy „szükségképpi“ csak „nöthig“, de nem „nothwendig“. sortitur = rendel el (kit korábbi, kit későbbi halálra); nem véve számba sem kor-, sem rangkülönbséget (aequá lege).