Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1887

6 Azért hát csakis onnan idézek erősségeket az állított 6. germanis- mus ellenébe is. Lehet ugyan lelni a gusto-val párosítva szintannyi fo­galmat, mint feljebb az erumpo-val, de én csak a vulgatával mara­dok. Et videbunt qui recepti sunt homines, qui mortem non gustauerunt a nativitate sua. 4. Esdr. 6. 2(5. — Sunt quidam de hic stantibus, qui non gustabunt (yeúawvtat) mortem. Máté 16, 28. Márk. 8, 39. Luk. 9, 27. — Si quis sermonem meum servaverit, non gustabit mortem in aeternum. Ján.Ev. 8,52.— Videmus Jesum propter passsionem mortis glória et hono- re coronatum, ut gratia dei pro omnibus gustaret (yeóarjxat) mortem. Pál a Zsid. 2, 9. Ezekből látni, mit tartsunk arról az állí­tásról, hogy: „mortem gustare germanismus (den Tod kosten.)“ Feltehetni, hogy Sz. a IV. Éckehard átdolgozásából a legbizo- nyitóbb példákat válogatta ki. És minthogy ezek, mint láttuk, ép­pen semmit sem bizonyítanak, nincs miért járjunk több után — mert ha a zöld fán ezeket mivelik, a szárazon mi lészen?5) — ha­nem a „Waltharius“ második átdolgozóját egyszerűen felmentjük az alól a vád alól, hogy „átdolgozása német szólamokban és fordula­tokban gazdag.“ Azt is el kell ismernünk, hogy a IX-—XI. százban az irók legalább is tudtak úgy latinul, mint ma sok német vagy magyar iró. De nem ennek az állításnak valószínűvé tétele vala közlemé­nyem czélja. Hanem főleg arra akartam az olvasót figyelmeztetni, hogy a barbarismussal, in spécié a germanismussal való vádat nem kell hebehurgyán kimondani. Lám az érintett könyv szerzője azzal akarja bizonyitni a felhordott szólamok germanisinusát, hogy szóról- szóra lehetett németre fordítani. De ezzel az elüvel sok igazságta­lanságot lehetne elkövetni, sőt de facto követnek is el. Hiszen ve­gyük fel csak a magyar és német nyelvet. Merném mondani, hogy — salvoerrore ealculi — háromnegyedrészét a mondataiknak szórul-szó- ra — bár a szavak más rendével fordíthatni egyik nyélből6) a má­sikra. De meg metaphorákra, idiotismusokra, úgy szólva bukkanhat egyik és másik nép és nem következik szorosan, hogy valainelyikök a másiktól kölcsönözte volna. Sőt a kölcsönzés sem szül barbaris- must, ha akár szó, akár szólam a kölcsönző nyelve tőstörzsökös analógiáival nem ellenkezik. Ezeket bővebben kifejteni nincs itt hely, mert nagyon messze vinne, hanem csak gondolatszikrákat eresztettem a levegőbe, ha va­lahol taplóba akadnának! Brassai. 5) Luk. Ev. 23, 31. — e) V. ö. a 2. jegyzéssel. I

Next

/
Thumbnails
Contents