Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1887

6

Azért hát csakis onnan idézek erősségeket az állított 6. germanis- mus ellenébe is. Lehet ugyan lelni a gusto-val párosítva szintannyi fogalmat, mint feljebb az erumpo-val, de én csak a vulgatával maradok. Et videbunt qui recepti sunt homines, qui mortem non gustauerunt a nativitate sua. 4. Esdr. 6. 2(5. — Sunt quidam de hic stantibus, qui non gustabunt (yeúawvtat) mortem. Máté 16, 28. Márk. 8, 39. Luk. 9, 27. — Si quis sermonem meum servaverit, non gustabit mortem in aeternum. Ján.Ev. 8,52.— Videmus Jesum propter passsionem mortis glória et hono- re coronatum, ut gratia dei pro omnibus gustaret (yeóarjxat) mortem. Pál a Zsid. 2, 9. Ezekből látni, mit tartsunk arról az állításról, hogy: „mortem gustare germanismus (den Tod kosten.)“

Feltehetni, hogy Sz. a IV. Éckehard átdolgozásából a legbizo- nyitóbb példákat válogatta ki. És minthogy ezek, mint láttuk, éppen semmit sem bizonyítanak, nincs miért járjunk több után — mert ha a zöld fán ezeket mivelik, a szárazon mi lészen?5) — hanem a „Waltharius“ második átdolgozóját egyszerűen felmentjük az alól a vád alól, hogy „átdolgozása német szólamokban és fordulatokban gazdag.“ Azt is el kell ismernünk, hogy a IX-—XI. százban az irók legalább is tudtak úgy latinul, mint ma sok német vagy magyar iró.

De nem ennek az állításnak valószínűvé tétele vala közleményem czélja. Hanem főleg arra akartam az olvasót figyelmeztetni, hogy a barbarismussal, in spécié a germanismussal való vádat nem kell hebehurgyán kimondani. Lám az érintett könyv szerzője azzal akarja bizonyitni a felhordott szólamok germanisinusát, hogy szóról- szóra lehetett németre fordítani. De ezzel az elüvel sok igazságtalanságot lehetne elkövetni, sőt de facto követnek is el. Hiszen vegyük fel csak a magyar és német nyelvet. Merném mondani, hogy — salvoerrore ealculi — háromnegyedrészét a mondataiknak szórul-szó- ra — bár a szavak más rendével fordíthatni egyik nyélből6) a másikra. De meg metaphorákra, idiotismusokra, úgy szólva bukkanhat egyik és másik nép és nem következik szorosan, hogy valainelyikök a másiktól kölcsönözte volna. Sőt a kölcsönzés sem szül barbaris- must, ha akár szó, akár szólam a kölcsönző nyelve tőstörzsökös analógiáival nem ellenkezik.

Ezeket bővebben kifejteni nincs itt hely, mert nagyon messze vinne, hanem csak gondolatszikrákat eresztettem a levegőbe, ha valahol taplóba akadnának! Brassai.

5) Luk. Ev. 23, 31. — e) V. ö. a 2. jegyzéssel.

I