Állami Gimnázium, Kolozsvár, 1941

13

nlség fejlődésére nagyszerűen alkalmas nemes verseny forrását látják. Bíznak abban, hogy a nő és férfi boldogságát már az adoles- centia kora készíti elő és pedig ez az egymás interpenetrációja és kölcsönös megértése szempontjából olyan kedvező hosszú barátság útján. Mindebből következik, hogy a koedukációban nem szabad kizárólagosan iskolai intézményt látni. Mert sokkal több annál. Életforma, nem is mély és nem is eredeti, hiszen minden, az élőítéleték és évszázados hagyományok által nem eltorzult felfogás szemében maga az egyszerűség.

* *

*

Ma új világrend, új korszellem jövetelének napjait éljük. Világos, hogy a koedukáció nem szorítkozhatik az iskolára, hanem át kell hatnia a társadalmi életet minden vonatkozásban. Mindenütt koedukáció van, ahol emelkedettebb szellemű életet élő férfi és nő a családi, iskolai vagy közéletben való szociális kapcsolataikat a nemek együttnevelésének jegyében képzelik el. És — mindenekelőtt ez utóbbi formában volna kívánatos a megvalósítása, mert ettől függ a közélet és a közerkölcsök egészségesebbé tétele, ami lehetővé tenné az együttnevelésnek a gyermekkortól kezdődőleg történő keresztülvitelét.

Meglepő, hogy általában a gyakorlati élet emberei a koedukáció mellett, a theoretikusok ellenben ellene vannak. A főellenvetés a két nem gondolkodásmódbeli és felfogóképességbeli különbsége. Ez ellen pedig egyedüli orvosság a módszernek egyénibbé tétele, ami által az egész lelki sajátosságai is és a nemi sajátosságok is érvényesülnek Ez már is főtörekvése pl. a nemzeti szociálista iskolarendszernek.

Dr. Cecil Reddie, az abbotsholme-i első fiú reformiskola igazgatója az egyik főellensége a koedukációnak. Ő azonban kifejezett antifeminista. Szerinte „az együttnevelés az elméletben jogosulatlan képtelenség, a gyakorlatban erkölcstelenség". Az ítéleten keresztül azonban meg lehet érezni az akaratlan beismerést, hogy rosszul irányított nemi nevelés áldozata maga is. Bizony a szigorú és bizalmat- lanxodó felügyelet mellett — amely képtelen a férfi és nő egymáshoz való viszonyát másképpen elképzelni, mint nemi alapon — az együttnevelés föltétien bizalmat követelő rendszere elbukik 1

Stanley Hall, a nagy amerikai pszihológus gazdasági okból ellenzi a férfi ás a nő együttműködését. Vájjon eleget tehet-e majd a nő a modern társadalom által rákényszerített kettős hivatásnak, találhat-e kiegyenlítődést ?

F'■ W- Förster a koedukációs kérdés magvához vezet. Ő a nő nőiességét s a férfi férfiasságát félti az együttneveléstől. De ki állíthatja, hogy a hajdani nő alárendeltsége, engedelmessége és passzivitása, a gyöngeség és az ösztön, valamint az érzelmi élet uralma által jellemzett „feminitás" tényleg a nő lényeges, természet-adta vonása, vagy pedig évszázados kiskorúsága alatt szerzett tulajdonságok ? Ki tudja, hogy a nemek egyenlőségének jegyében álló társádalom- ban megmaradnának-e? A háborús idők kötelességei által a nő már szemünk előtt is gazdagodott kitartásban, bátorságban, lelki határo