Zsidó Gimnázium, Kolozsvár, 1942
12 élt, lélegzett, mozgott, dolgozott?! Nem nevelésének kétségtelen helyességét igazolják-e, hogy hosszú évekkel előbbi tanítványai is személyesen vagy levélben az utolsó húsz évben talán egyetlen család sem döntött gyermeke sorsa felől az Ő megkérdezése nélkül. Es mindezt tanításával, elsősorban matematikatanításával érte el! Tanításának egyik jellemzője, hogy mindenbe életet vitt. A tudományokat a civilizáció fejlődése szükségszerű alkotásainak tekintette. Mindent az ember szolgálatába állított. így a matematikát is. — Nem matematikai problémákat oldott meg, hánem emberi követelményeket állított fel, társadalmi szükségleteket állított tanítványai elé és ezekből adódott a megfelelő matematikai kérdés. Eleven matematikát adott elő. Nem összeadni és kivonni tanított, hanem azt mutatta meg: „ha Verácskának 20 f-je van és anyukájától még kap 30 f-t, akkor 50 f-je lesz és akkor már megveheti a számtan dolgozat füzetét és még marad is 18 f-je.“ Nem szorzott, hanem kiszámította, hogy: mennyibe kerül a tanteimek rendbehozása, ha 4 munkás dolgozik ott 5 napig 6 pengős napszámért?" Trigonometriára földmérésnél, kamat- számításra bankbetéteknél, váltónál, kúpszeletekre a bolygóknál, differenciálszámításra a mozgásoknál, integrálra az elektromos potenciálnál, vagy testek térfogatának számításánál jutott. Azt láthatta Nála a diák, hogy mindenre szükség van a gyakorlatban, még ha bizonyos fokon túl esetleg csak szakembereknek szükséges is a tárgykör közelebbi ismerete. Ezzel természetesebbnek vette, könnyebben és bátrabban kezelte a matematikát. Mert gondolkodni és elgondolásai szerint önállóan előrehaladni. Kezdett — látni. A kérdések szükségszerűségének érzékeltetése mellett Antal Márk még igyekezett egyszerű eszközökkel láthatóvá is tenni mindenki előtt a számok tartalmát. Szinte megszemélyesítette a számokat és a görbéket. E téren ugyan nem tudjuk eredeti formában átvenni eljárásait, mert ezek erősen a tanár egyéniségéből fakadó megnyilvánulások. De azt megtanulhattuk belőlük, hogy: nem elvont matematikai szabályokat, hanem élő matematikát tanítsunk úgy, hogy azért a matematikán mint tudományon se essék csorba. Megtanulhattuk Tőle —az alkalmazási területek kiemelése mellett — a fogalmak tiszta kezelését, csodálhattuk előadásának nagy teret bevilágító erejét, egy-egy szavának az e térbe torkolló, vagy innen kiágazó utakra be villantó fényét. Láthattuk, hogyan lehet a matematika tanításával és a gondolat és valóság, a tapasztalat és elmélet viszályának, az elméletek egymásközötti harcának és feloldódásaiknak ismertetésével, a világról, az emberről és a társadalomról világos képet nyújtani. Ha pedig sikerül egy tárgyon keresztül világszemléletet kialakítani, akkor a tárgy tanítását indokoltnak, a tanítás módszerét pedig helyesnek fogadhatjuk el. a vífeiL. JjrL. I /
