Zsidó Gimnázium, Kolozsvár, 1940
Beteljesült a prófétai látomás (1940. szeptember 11.) ... És ime rengés keletkezett és egymáshoz közeledtek a csontok: a csont a csontjához! (Ezéklel 37,7) 1940. szeptember 11-én Ezékiel próféta látomása valósággá vált körülöttünk. A csontok, amelyek holtan, szétszórtan feküdtek a síkság közepén és amelyekről azt hirdették, hogy sohasem forrnak többé össze és sohasem kerül rájuk bőr, meg hús, a csontok ime megindultak, összeforrtak és az élet csodája dolgozik újra bennük. A történelem sorsformáló szelleme rálehellt Erdély bérceire és völgyeire: „és íme rengés keletkezett és egymáshoz közeledtek a csontok: a csont a csontjához!“ Emberek, testvérek, akik egymástól elszakadtak, távolkerültek volt, „föléledtek és lábukra álltak, mint felette nagy sereg“. Megmozdult minden Erdély e tájain. Megindultak a hegyek és a halmok, hogy összeölelkezzenek a magyar rónával, a nagy alföldi síksággal, amelyhez odatartoztak ezer esztendőn át. És a csontok inakat, izmot, bőrt kaptak, talpraálltaki, kiegyenesedtek és megindultak, hogy köszöntsék és boldogsággal fogadják azt a megváltó erőt, amely összeforrasztotta a széthullott tagokat és amely meghozta számukra azt a csodás pillanatot, amikor fölébredtek a száraz csontok és ismét élettől duzza- dókká váltak. Ünnepi rengés futotta át Erdély földjét: a visszatérés, a hazatérés megható remegése. Ahogy a mágnes magához húzza a vasdarabot, úgy borult oda ez a föld az anyaország keblére, amelyről huszonkét évvel ezelőtt leszakadt. A történelmi Erdély lelkének beszéde tiszta, szelíd és emberséges. Ezen a talajon együtt éltek és békésen megfértek egymás mellett azok, akik ehhez a földhöz tartoztak és szeretik ezt a földet. Nem volt itt különbség ember és ember között és ha rájukborult az éjszaka nagy sötétsége, a sötétben is megtalálták egymás kezét, hogy összefonódjanak mint egymásbafutó hegyláncok. A hazatérés nagy ünnepén szentséges örömmel köszöntöttük a megváltó erőt, hálát adtunk Istennek és lelkünk mélyéből fakadó hódolattal fordultunk Magyarország Főméltóságú Kormányzója felé, aki elhatározta és véghez is vitte Ezékiel próféta jövendölését: „íme én megnyitom sírjaitokat és felhozlak benneteket sírjaitokból!“ Az erdélyi zsidóság szentséges elhatározással fogadta a bevonuló magyar 5
