Zsidó Gimnázium, Kolozsvár, 1940

tos szellemében végezni ezt a szebb jövőre előkészítő lélek- és testformáló munkát. Az iskolai év eredménye megmutatta, hogy a Kuratórium jól választott, mert az iskola-élet minden tényezője, az állami hatóságoktól kezdve a Kuratóriumon át egészen a szülőkig, mindenki elismeréssel adó­zott a tanári testületek önfeláldbzó, pihenést nem ismerő, versengő munkájának. 2. Alig néhány hetes előkészület után a kolozsvári zsidó középiskolák eljutottak a megnyitás felemelően szép ünnepélyéhez. 1940 november 3-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a kongresszusi hit­község nagytemploma zsúfolásig megtelt szülőkkel, gyermekekkel, a Kuratórium tagjaival, valamint a zsidó ifjúság sorsa iránt szeretetteljes érdeklődőkkel. A templomi énekkar a Himnuszt énekelte el, majd hálaadó zsoltárok elmondása után dr. Weinberger Mózes főrabbi úr lépett a szószékre, hogy gondolatokban gazdag, magasan szárnyaló szép szavak­kal méltassa a kolozsvári zsidó középiskolák megalakúlásának és meg­nyitásának jelentőségét. A beszéd elhangzása után a templomi énekkar- egyházi énekeket adott elő. Az ünnepély a Szózat eléneklésével fejeződött be, mely után az ünneplő közönség meghatottan hagyta el a templomot abban a tudatban, hogy ez a nap történeti jelentőségű pont volt az egész erdélyi zsidóság életében. 3. 1940. nov. 4-én megkezdtük a tanítást! Az első héten csökkentett óraszámmal, mert a megválasztott tanárok egyrésze még munkaszolgála­tot teljesített. 1940 november 10-én a Szamos utcai épület tornatermében már az iskolai év megnyitó ünnepélyét is megtarthattuk! A Hiszekegy és a Himnusz elhangzása után dr. Fischer József, a ko­lozsvári kongr. izr. hitközség és a Kolozsvári Zsidó Középiskolák Kurató­riumának elnöke emelkedett szólásra. Beszédében vázolta azokat a körül­ményeket, amelyek az iskolák létrejöttét meghatározták. Mély hálával emlékezett meg a Nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Ür jóindulatáról, aminek köszönhető nyilvános jogú középiskoláink enge­délyezése. Az iskolák különleges céljainak felvázolása során meghatott hangon és meleg szavakkal fordult az egybegyűlt tanári karokhoz és tanulókhoz, hogy iparkodjanak hazafas szellemű, valláserkclcsi alapon álló iskolákat kialakítani. Dr Weinberger Mózes főrabbi hálát ad Istennek, hogy az iskolák meg­nyitásának napja elkövetkezett. Különösen szép nap ez, amikor zsidó tanár és zsidó gyermek találkozott a legszebb célokat szolgáló intéz­ményben. Antal Márk igazgató Ígéri, hogy a vezetése alatt álló tanári testüle­tekkel egyetértésben szerető gonddal végzi a reábízott tanuló ifjúság ne­velését és tanítását. „Nem ismerek rossz gyermeket4', emelte ki beszédé­ben: mindenkinek megvan a hajlama, képessége valamire, ami a társa­dalmi munkában hasznos, szép és jó. Az iskola minden egyes gyermek otthona lesz, a különböző képességű tanulók a kölcsönös segítés szellemé­ben támogatják, búzdítják majd egymást és így biztosítjuk majd az iskola harmonikus összmunkáját. Mélyen meghatva emlékezett meg a Tarbut-iskolák elhunyt áldozat­kész irányítóiról és fáradhatatlan munkásairól: Molnár Jakab, dr. Klein Miksa elnökökről, Grünfeld Mayer alelnökről. Katz Rezsi leányiskolái és dr. Kohányi Menyhért fiúiskolái igazgatókról. Az összes jelenlevők állva és sokan könnyezve hallgatták végig az igazgató kegyeletes szavait. A megnyitó ünnepélyt az iskolai énekkar a Szózat eléneklésével zárta. 10

Next

/
Thumbnails
Contents