Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma, Kolozsvár, 1941

11

elhibázható szók jegyzékét is, ezért sorra kell venni a szabályokat is (naponta csak egyet-kettőt) meg a szótári részt is, (itt is csak keveset egy napra). Fejből is elmondatjuk a szabályokat, s megkérdezzük a tanulmányozott szavak írásmódját is, majd le is íiatjuk az aznapi példaszavakat. A szótárral való összehasonlításkor rögtön rá is mutatunk a tévedésekre. Másnapi gyakorláskor újra sorát kell ejtenünk az előző nap elhibázott szavak újraíratásának. Ez a visszatérő mozzanat nagyon fontos oktatási elv. Természetesen első osztályos gyermekkel még nem taníttatunk meg minden szabályt, s alsós diákot még igazán felesleges terhelnünk Ibsen vagy Aiskhines nevének gyakoroltatásával csak azért, mert ábécés sorrendünkben már előfordultak.

2. Nélkülözhetetlen módszer a szövegmásolás is. Jól megnézzük azonban, hogy mit másoltatunk, mert sok helyesírási hiba csúszik be a napi jelentőségű nyomtatványokba. Ne másoltassunk tehát újságból vagy holmi pengős regényekből. Ezekben nem fontos például az -ít képző hosszúsága, sem az -ul -ül rövidsége. Általában elhanyagolja a nyomdaipar irodalmi nyelvünk hosszú magánhangzóit. Szóösszeírás dolgában is sok a bizonytalanság és következetlenség a futó jelentőségű nyomtatványokban. Legnagyobb gonddal a magyar-tankönyvek készülnek, legcélszerűbb tehát a gyermek olvasókönyvéből vagy nyelvtanából másoltatnunk naponta 3—4 nyomtatott sort. Utána nyomban összevetjük a gyermek előtt a másolást az eredetivel s aláhúzzuk a hibás helyeket. Csak hibátlan másolás után mehetünk másnap tovább a szövegben. A hibás másolatot feltétlenül újra kell íratnunk másnap; ha szükséges, még harmadnap is.

3. Nagyon ajánlatos módszer a tollbamondással íratás is. Természetesen csakis megbízható helyesírású szövegből diktálhatunk, s egyszerre nem többet egy vagy két mondatnál. Ha a másolás hibátlan, másnap új szöveg kerül sorra. Ellenkező esetben vissza kell térnünk az elhibázott szövegre. Tollbamondáskor ügyeljünk a helyes hanglejtésre és magyaros hangsúlyozásra, mert ezek igazítják útba a gyermeket a különféle írásjelek alkalmazásában. Nem szabad tehát külön szóval is jeleznünk, hogy most pont következik vagy mondjuk: gondolatjel. A helyes hanghordozásból ezt ki kell éreznie a tanulónak.

4. A kissé tehetősebb szülők figyelmét fel kell hívnom azokra az újabban megjelent helyesírási könyvekre is, amelyek részint komoly hangon, de azért nagyközönségnek szánt népszerű módon tárgyalják helyesírásunk legfőbb szabályait; részint pedig tréfás hangon, szinte mulattató szándékkal próbálják belopni a kis gyermek érdeklődési körébe a legfontosabb jótanácsokat. Ezek a munkák határozottan gyakorlati célzatúak, s így forgatásuk jelentős mértékben siettetné a kívánatos eredményt. Ez a módszer természetesen nem teszi feleslegessé az előbbieket.

5. Komoly gondolkozású szülő nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a rádió-előadásokat sem, amelyek épp a serdülő ifjúság érdekében hangzanak el. Ezek között néha foglalkozik némelyik nyelvünk helyesírási érdekességeivel is. Okvetlenül oda kell ültetnünk gyermekünket ilyen előadás meghallgatására, sőt beszélgetni is utána a hallottakról.

6. Végül nagyon célszerű olyan hibajegyzéket készíttetni a tanulóval, amely a leggyakrabban elhibázott szavakat tartalmazza. Iskolai és otthoni