Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma, Kolozsvár, 1941
47 Diákkaptár. A számos ifjúsági egyesület között, mely növendékeink szellemi és testi erejének gyarapítását tűzte ki feladatául, a kor követelményeinek megfelelően egyre nagyobb jelentőségűvé válik a Kormányzóhelyettes Ur öfÖméltóságának magas pártfogása alatt álló Diákkaptár-mozgalom. Szükségességére Kormányzó Urunk szolnoki beszéde hívta fel először a figyelmet: „Gyermekeinkbe, ifjúságunkba belé kell nevelni az érdeklődést a gazdasági élet iránt, a vonzódást a szabad pályák felé. Fel kell kelteni bennük az egyéni kezdeményezés, az önálló vállalkozás szellemét. Bízom benne, hogy a mi tehetséges fajunk, — amely mindenre alkalmas, amely mindent el tud érni, ha akar, — ezt is meg tudja tanulni“. Ezen gondolat szellemében született meg magyar földön a Diákkaptár- mozgalom s lett mind alapgondolatában, mind szervezetében legeredetibb ifjúsági szervezetünk. Feladata hármas. Először is fel akarja kelteni lelkében a közgazdasági érdeklődést és gondolkodást, s igyekszik elősegíteni a gyakorlatias életeszmény kialakulását. Oda kell tehát hatnia, hogy a gyermek vegye észre a körülötte levő apró gazdasági lehetőségeket, pénzforrásokat. Tegye őt leleményessé, ötletessé. A szerény próbálkozások által belenevelődik a vállalkozás szelleme, ami később nagyobb kísérletek véghezvitelére is alkalmassá teszi. Nemzetgazdasági szempontból igen fontos az, hogy a háborús termelésre szükséges hulladékanyagok ne kallódjanak el, hanem kerüljenek ismét feldolgozásra. A Diákkaptár második feladata tehát az, hogy a kap- tárosok összegyűjtsék a vas-, ólom-, papír-, csont-, rongy-, stb. hulladékokat, s azokat kereskedőknél beváltva visszajuttassák a termelésbe, bocsássák a gyárak rendelkezésére. Harmadik lényeges jegye a mozgalomnak, hogy betétgyűjtéssel takarékosságra, a pénz megbecsülésére, annak észszerű és körültekintő felhasználására nevel. Ilyen alapgondolatokkal és célkitűzésekkel alakult meg intézetünkben is az 1301. sz. Diákkaptár. Először a szervezési gondokkal, majd a kezdet nehézségeivel küzdve, később pedig a vezető tanár áthelyezése miatt hátráltatva, a munka csak lassan haladt. Ennek ellenére elég szép eredményt tud felmutatni, amit ha nem is lehet csúcsteljesítménynek tekintenünk, mégis biztosítékot nyújt a jövőre nézve. A munkában az alsó hat osztály növendékei közül kb. 110 vett részt. Legtevékenyebb volt a VI., V., és III. oszt. Az évi diákjövedelem összege 4068,92 pengő. Áttekintvén a kaptárosok pénzforrásait, elcsodálkozunk egyik-másik tanulónk ügyességén. Kibontakozni látjuk benne a gazdasági életben megkívánt értékes tulajdonságokat: az ötletességet, a kockázatok vállalását, a munka megbecsülését, a vállalkozás szellemét stb. A sok közül csak néhány példát ragadjunk ki. „Kerestem fűhordással 1.20 P., öntözéssel 4.42 P., cipőhordással 1.00 P., fahordással 1.00 P., levélkézbesítéssel 0.70 P., kuglinál állítással 0.40 P. összesen: 9.70 P.“ Ö. Árpád I. o. t. — „A nyári szünetben napszámos voltam kőműveseknél. Kerestem 150 P.“ S. Árpád II. o. t. — „Bevételeim a következők: Idegenvezetés: 12 P., autógumiragasztás: 1.50 P., napi 10 f.-ért elvállaltam otthon a gyújtófa aprítását. Ez havi 3 P.“ Sz. István II. o. t. — „Levelezőlapok árulásából kaptam 1.50 P., tejhordásért 3 P., cipőgyűjtésért 1 P., nagybátyámnak, aki szobafestő, segíteni szoktam a festés árát négyzetméterenként kiszámítani. Ezért kaptam 38 P.“ L. László ni. o. t. — „7 órai műhelymunkával kerestem 3.50 P., a raktárból elhoztam egy petróleumos hordót, amiért 1.50 P.-t kaptam. Ezzel és megtakarított zsebpénzemmel vettem két an- goranyúlat. Ma 8 darab nyúlam van“. Ch. Illés IV. o. t. — „Megtakarított pénzemen vettem egy kerékpárt 52 P.-ért, eladtam 70 P.-ért. A 70 P.-t
