Református Kollégium, Kolozsvár, 1943
4 beszédében a fiatal Tárkányi György reámutat erre a nehézségre s munkájának célkitűzéseiről beszélve, éppen ezt látja fontosnak, hogy a kollégiumban gazdája legyen a vallásos nevelésnek, hogy ne folyton változó és az ifjúsággal semmi mélyebb kapcsolatban nem álló kezdő teológusok, vagy más hivatású lelkészek, hanem rendes vallástanár tartsa kezében az ifjúság vallásos nevelését. S hogy milyen szempontokkal akarja ezt a munkát kezébe venni, arra nézve igen jellemző székfoglaló beszédének ez a bizonyságtevő erővel hangzó sora: »Ez irányban teendőimet nem abban látom csupán, hogy minél nagyobb ügyességet szerezzek és tanúsítsak a vallási ismeretek közlésében, minél nagyobb eredményt mutassak fel a tanításban, hanem elsősorban és mindenek felett abban, hogy a növendékek szivét nyerjem meg az evangéliumi igazságoknak; arra fogok törekedni, hogy megismerjék és egész lelkűkkel megszeressék Istent és az Úr Jézus Krisztust.« Ma, egy fél század múltán sem mondhatna egy vallástanár mást székfoglaló beszédében, mint ő akkor: »A kesztyén vallás elsősorban élet, élet a Krisztusban és erre az életre ránevelni, ennek az életnek megnyerni, ez a vallásos nevelés feladta.« Még sepsiszentgyörgyi tanár volt, amikor a Konvent 1901-ben elrendelte az ifjúsági istentiszteletek tartását. Tárkányi György akkor már évek óta tartotta, sőt ott elhangzott ilyen prédikációi nyomtatásban is megjelentek, úgy hogy ő úttörőnek tekinthető ezen a téren. Székfoglaló beszédét is erről a kérdésről tartotta s az ifjúsági istentiszteletek fontosságát nemcsak ez ünnepélyes alkalommal hangsúlyozta, hanem negyven éves tanári szolgálata egész ideje alatt vasárnapról-vasárnapra hűségesen végezte is ezt a felbecsülhetetlen szolgálatot. Akik tudják, hogy a mindennapi istentiszteletek tartásában alig 25 éve van bevezetve az Ige olvasása és azelőtt csak énekből és imából állottak, azok bizonyára elismeréssel olvassák a Tárkányi György székfoglaló beszédében, milyen erélyesen követeli az ilyen rövid áhitatok helyett az Ige hirdetésének rendszeres megvalósítását. Luther Mártont idézi: »Ahol Isten Igéjét nem hirdetik, ott jobb, ha nem is énekelnek, sőt a legjobb, ha össze sem gyűlnek.« Ezt a programot meg is valósította, heti nagy óraszáma és egyéb hivatalos elfoglaltsága mellett minden héten és minden alkalommal hirdette az ifjúságnak az Igét. Mint vallástanár, különös figyelmet szentelt a konfirmáció kérdésének. A gimnázium negyedik osztályában komoly alapos munkával készítette elő a növendékeket konfirmációra és Bartók György püspökkel együtt külön konfirmációi kátét készített a középiskolás növendékek számára. Munkáját nem óramutatóval mérte, lélekkel végezte. Amire fölkérték, mindig szívesen vállalta, nem bérmunkás volt, hanem nevelő. Az országban szétszórva mindenütt vannak tanítványai, akik mind melegen beszélnek róla. Nemzedékek nőttek föl keze alatt, s a jól elvégzett munka gyümölcse még halála után is áldás az életünkben. Amikor a kis diák első elemibe odakerült, kis palánta az öreg
