Református Kollégium, Kolozsvár, 1943
28 ország különböző pontjain rendezett kerületi- és szórványtáborokban ; egy rajvezetőnk a szentendrei országos vizivezetőképző tábort végezte el sikeresen. A hosszúra nyúlt szünidő — mint később a korai évzárás is —• kissé megnehezítette munkánkat; cserkészeink jelentős része ugyanis nem holozsvári lakos és így átfogó csapatmegmozdulásokra ritkábban kerülhetett sor. A nehézség azonban nem jelentett akadályt; az őrsök, melyeknek keretében a tulajdonképeni cserkészmunka folyik, lankadás nélkül folytatták tevékenységüket. Cserkészeink többsége váratlan szabadságát arra használta fel, hogy munkáját a haditermelés szolgálatába állítsa: különféle hadiüzemekben, gyárakban dolgoztak a novemberi évkezdésig. Külön ki kell emelnünk őszi sikerünket: október havának utolsó hetében nem várt eredménnyel fényképkiállítást rendeztünk, melyen az utolsó évek cserkészéletét mutattuk be a nagyközönségnek. Novemberben történt meg az újoncozás; ettől fogva csapatunk létszáma 162 fő (17 tiszt, 83 cserkész és őrsvezető, 34 újonc és 28 kiscserkész). A csapatnak három raja van, rajonként négy, illetve három őrssel. A kiscserkészek sátoraljába tömörülnek, ezen belül pedig négy család keretébe vannak beosztva. A csapatélet két jelentős eseményét kütön is ki kell emelnünk: az egyik a csapatkarácsony, melyet hagyományainkhoz híven az idén is meleg, bensőséges hangulatban ünnepeltünk meg. Ebből az alkalomból a fiuk által összeadott élelem-, ruha- és játékneműekkel gazdagon megajándékoztuk a rendszeresen gyámolított csapatcsaládot, melynél az apa már hosszú évek óta arcvonalszolgálatot teljesít. Az összegyűlt adományok mennyiségére jellemző, hogy csupán szekér segítségével tudtuk azokat rendeltetési helyükre szállítani a feldíszített karácsonyfával együtt. — Az újoncok fogadalom- és a kiscserkészek igérettétele virágvasárnap zajlott le, a mai időknek megfelelő komoly és egyszerű keretek között. Számos alkalom- maf vettünk részt különféle ünnepségeken a IX. kolozsvári cserkészkerület képviseletében és tevékenyen kapcsolódtunk be mindenféle segítő munkába. Cserkészeink állndóan levelezésben állanak harctéren küzdő katonáinkkal. Belső munkánkat a következő néhány adattal próbálom megvilágítani: a múlt év folyamán a .sátorverő“ próbát 17, az »úttörő“ próbát 44, a »honkereső* próbát 18, a »honfoglaló* próbát pedig 4 cserkészünk állotta. (Hogy ennek a jelentőségét megérthessük, tudnunk kell, hogy egy-egy ilyen próba kiállása két, illetve a »sátorverő«“ próbánál egy évi komoly öntuda'os cserkészmunka után lehetséges.) A IX. cserkészkerület 1943. évi őrsvezetőképző tábora kiképzőkeretének és parancsnokságának zöme szintén csapatunkból került ki (17 fő). Az elmúlt évben közel ötszáz őrsi összejövetelt és kirándulást tartottunk: a raj- és csapatkirándulások és összejövetelek száma pedig csaknem elérte a százat. A csapat parancsnokságát Horváth Józseftől, aki a székelyudvarhelyi református kollégium tanára lett, Lörinczi Ferenc vette át, aki mellett és katonai szolgálat miatti távollétében a csapatmunkát
