Református Kollégium, Kolozsvár, 1942
Irt memóriám Dr. Tusa Gábor ravatalánál 1942. okt. 28-án elmondotta Gönczi László koll. igazgató. A kolozsvári református kollégium elöljárósága, tanári kara és ifjúsága nevében mély megilletődéssel járulok dr. Tusa Gábor ravatalához, hogy elmondjam a végső búcsú szavait. Nemzetünk, egyházunk, ősi iskoláink történelmét lapozva világosan látjuk a Mindenható kegyelmét abban, hogy nehéz időkben elküldi a nyomorúságban sinylődőknek a szabadítót: kiváló képességekkel megáldott vezetőt állít az intézmények élére, hogy őrködjenek az ő népe felett. Abban a nagy megpróbáltatásban, — melyet trianoni korszaknak nevezünk — a Mindenható egyik küldöttje volt számunkra, erdélyi magyarok számára dr. Tusa Gábor. Nem viselt hivatalt, nem volt magas címe vagy méltósága: egyszerű ügyvéd volt. Az is maradt végig. De abban a csendes irodában nemcsak az ügyvédi gyakorlat legnehezebb kérdéseit oldották meg. Lassanként odakerültek egyházunk, majd egész magyar népközösségünk sorsdöntő kérdései, s végül irányító központja lett az erdélyi magyarság kulturális és gazdasági életének. Most amikor a végső búcsú órájában a magyar közélet képviselői fejet hajtanak dr. Tusa Gábor kivételes szolgálata, feledhetetlen érdemei előtt ősi templomunkban, ahol annyiszor imádkoztunk segedelemért — mélységes alázattal és szivünk mélyéből fakadó hálaadással borulunk le a Mindenható előtt és megköszönjük, hogy dr. Tusa Gábort hozzánk vezérelte, iskolánk gondnoki székébe helyezte. 1928-ban, ezelőtt 14 esztendővel vette át a gondnoki tisztet dr. Viski László örökébe lépve. 14 éven át őrködött iskolánk felett nagy tudásával, feltétlen felelősségvállalással és fáradhatatlan buzgalommal. Ismerte és számontartotta ügyeinket a legkisebb részletekig, s mikor szükség volt rá, mindig készen állott megsegítésünkre. Tudása, józan ítélete minden bajon átsegített, bölcsesége mindig megnyugtatott. A kollégium történetében hálával és kegyelettel örökítjük meg emlékét és híven feljegyezzük: hűséges őrködését, bölcs kormányzását, mindenkor felelősséggel vállalt gondviselését, nemes példaadását, ifjúságunk iránti érdeklődését és szeretetét, izzó székely-magyarságát és egész pályafutását, mely a tehetség, a tudás, a szorgalom és az erkölcsi tisztaság diadalútja volt. Elménkbe véssük és szívünkbe zárjuk iskolánkról hangoztatott ♦
