Református Kollégium, Kolozsvár, 1942
6 gyalui református egyházé. Csináljon ide az egyház a gyalui magyar kisgazdáknak, református híveknek kultúrházat . . . Hadd tanuljanak, nevelődjenek, fejlődjenek a magyar gazdák, mert amíg okos, tanult gazdák élnek a falvakban, addig nem féltem fajunkat ez ellenséges tengerben . . . Mintha még folytatva mondani akarta volna: amit nem tudtam én, az én nyomorult, gyönge életemben megvalósítani, hadd valósítsa meg az egyházam anyagi segítségemmel. Eszményeim termékenyüljenek meg az én házamban, az én otthonomban. És aztán nagy lélekzetvétellel így folytatta: továbbá azt akarom, az az én végakaratom, hogy az egész külső ingatlanomat, mely áll 105 hold szántóból és kaszálóból, csaknem 200 hold erdőből, örökölje a kolozsvári református kollégium, hogy abból szegény, rászoruló gyerekeket segítsen, neveljen s tanulási előhala- dásukat lehetővé tegye ... Mintha folytatta volna: amit megtagadott tőlem sorsom : a vidám, pajzán, boldog gyermeksereget, ezek nevelésében, gondozásában való örömet, akikben nemcsak nekem lett volna boldogságom, de egyházamnak és hazámnak is szolgálatot tehettem volna . . . hadd teljesítse ezt az elszalasztott kötelességemet a vagyonom, melyet nem könnyen tudtam átmenteni és megtartani ebben az ellenséges világban. A kolozsvári református kollégiumnak annyi kedves, vidám gyermeke van, akik anyagi támogatásra, segélyre szorulnak. Hadd neveljen ez az alma mater keményszívű, bátor, küzdeni tudó férfiakat vagyonomból. Használja fel azt gyümölcsözőbben, mint ahogy én azt tehettem. Finom lelke érezte, hogy milyen sokan vannak, akik várják az ilyen nagy lelkek megnyilatkozását . . . Péchy László felrezzent elgondolkozásából, úgy érezte, most kezd igazán élni és boldog mosollyal örökre lehunyta szemeit. Kollégiumunk örökre áldja nagy alapítványtevőjének emlékét. Áldja az a sok vidámarcú gyermek, akik az ő alapítványának kamataiból megkönnyíthetik középiskolai tanulásuk nehéz anyagi gondjait. A kollégium megfestette arcképét és dísztermében helyezte el a példaadók arcképcsoportjába. SÁNDOR FERENC. UI ■