Református Kollégium, Kolozsvár, 1941
az átlagosnál jóval nagyobb volt. Tekintettel arra, hogy az eredményes nevelő és tanító munkának egyik legfontosabb kelléke ez az együttműködés, a második félévi szülői értekezletre a szülők részéről kértünk fel előadókat. Március 8-án vitéz Borcsiczky Imre százados ur, Kolozsvár város és járás levente parancsnoka, az V—VIII. osztályosok szülőinek, — március 22-én Dr. Mester Gábor igazgatófőorvos úr az I—ÍV. osztályos tanulók szüleinek tartottak előadást »Mit kíván a szülő az iskolától« címen. A szülők részéről ez alkalmakkor megnyilvánult nagy érdeklődés és az előadások kapcsán felvetődött termékeny megbeszélés alapján minden reményünk megvan arra, hogy ifjúságunk s így nemzetünk érdekében iskolánk, a szülőkkel együttműködve, a jövőben hatékonyabban végezheti nemzetnevelő munkáját. 65 D) Az ifjúság munkája. Ebben a tanévben az ifjúsági önképző munka kibővült. Leven- teség, cserkészet, sportkör, aerokör, diákkaptár, fotókör, rajzkör — tág teret biztosítottak tanulóinknak, hogy adottságaiknak, érdeklődési körüknek megfelelően képezhessék magukat. Ezt a gazdag alkalomsorozatot, mely az óránkívülí nevelésre rendelkezésre áll, úgy kell beállítani, hogy az ifjúságot ne vonja el nagyon a tanulás munkájától. Minden megnyílt ifjaink előtt, ami a magyar középiskolai tanítási és nevelési rendszer mellett lehetséges. Ha sikerül összhangot teremteni a sok szerteágazó munka között, ez igen nagy segítségünkre lesz az új magyar nemzedék képzésében. a) Ifjúsági egyesületek. 1. A kollégiumi leventecsapatok munkája. Kollégiumunkban ebben az iskolai évben indult meg a levente-munka. Kettős feladatot kellett megvalósítania. Egyfelől az intézmény céljait kellett szem előtt tartani, másfelől pedig a leventeszellemet igyekeztünk összhangba- hozni gimnáziumunk tradicionális életével, szellemével. Úgy az iskolai, valamint az internátusi szolgálatokat, a tanulók magatartását iskolánkban és iskolán kívül, a levente törvények, a levente gondolat valláserkölcsi és hazafias alapjaira helyeztük. Azt akartuk levente- apródaink és levente-ifjaink leikébe ültetni, hogy bármilyen munkát végeznek, azt mindig úgy tekintsék, mint igen fontosat a nemzet életében. Érezzék azt, hogy ez az az iskola, melyben a magyar ifjú megtanulja, hogy számára úgy háborúban, mint békében, itthon, vagy a harctereken egy feladatot rendelt az Isten: nemnetének sze- retetét és hazájának, Nagymagyarországnak, visszaszerzését és ezeréves határainak megvédését. A nevelés nem termi gyümölcseit azonnal. Ha tehát mindent nem is sikerült olyan mértékben megvalósítanunk, mint szerettük volna, mégis tagadhatatlan, hogy egy éves munkánknak van már érezhető eredménye, ami a jövő évi munkára még több reménnyel és hittel tölt el bennünket leventevezetőket és tanárokat egyaránt. Munkánkat megkönnyítette az a körülmény is, hogy a leventeneve
