Református Kollégium, Kolozsvár, 1941
61 A 3 alsó osztály 8 csoportban vasárnapi iskolába járt. Tizenkét képzett vasárnapiiskolai vezető diák végezte ezt a munkát igazán dicséretreméltó lelkesedéssel és komoly felkészültséggel. Minden szombaton összegyűltek és a vallástanár vezetésével megbeszélték a tanítandó anyagot s utána bibliaórát tartottak, amelyen mindenki imádkozott. Az imádság hatása meg is látszott a munkán. Ebben az évben a vasárnapi iskolások perselypénzükből az épülő Darányi Kálmán Diákház javára 20 pengő értékű téglajegyet, a szórványban élő ref. testvéreink számára pedig 29 pengő értékű bibliát és énekes könyvet vettek. Két műsoros szeretetvendégséget is rendezlek. A vasárnapi iskolai munkában a vallástanáron kívül különösen Lőrinczi Ferenc és Bodrogi János tanárok vettek részt felügye- léssel és minta tanítások tartásával. A bibliaórákat karácsonyig osztályonként megosztva tartottuk, de mivel az ifjúság ideje annyira le volt foglalva, hogy a bibliaórák ideje legtöbbször összeütközött más, kötelező munkával, csak nagyon kevesen tudtak járni és azok is csak rendszertelenül, úgyhogy egy-egy órán átlag csak 7—8 diák vett részt. Januártól az önképzőkör új vezető tanárának, Nagy Géza tanárnak indítására az önképzőkörrel,ezzel a többi munkákat összefogó, újszerűségében legnagyobb hallgatóságot vonzó ifjúsági munkával kapcsoltuk össze, úgyhogy minden önképzőköri összejövetel bibliaórával zárult. így az ifjúság is csak egy délutánt vesztett szükreszabott tanulási idejéből és a bibliaórák is népesebbekké lettek. Szomorú dolog látni ugyanis, hogy az I. K. E., amely az elnyomatás éveiben az erdélyi magyar református ifjúságot az elszakíthatatlan szeretet láncaival fűzte össze és ezáltal fenntartotta a csüggedő lelkekben az Istenben való boldog bizalmat és a nemzeti öntudatot, ma mennyire háttérbe szorult a többi ifjúsági munkával szemben. Igaz ugyan, hogy ma mindazt, amit az elmúlt években csak az I. K. E. kereteiben lehetett végezni, másutt is lehet, sőt kell is végezni. Bár az ifjúság ideje nagyon le van foglalva, mégis, ezeken túl is meg kell találni azt az utat, amin az ifjúságot ebbe az életbevágó fontosságú munkába be lehet kapcsolni és abban meglehet tartani, hiszen benne az Isten igéjének áldott ajándékaival lehet meggazdagodni, és nekünk ma erre talán nagyobb szükségünk van, mint bármikor a múltban. A kollégiumi I. K. É.-t ebben az évben meglátogatta a főiskolás I. K. E. két megbízottja, akik az ifjúsággal komoly megbeszéléseket folytattak. Ide számíthatjuk még az Ifjú Erdély szerkesztőinek látogatását is, aminek eredményeképen ifjúságunk belekapcsolódott ebbe az áldásos munkába. Hogy ez a bekapcsolódás mennyire őszinte volt, azt mutatja az az örvendetes tény is, hogy az Ifjú Erdély ez évi munkatáborát a mi kollégiumunk ifjúsága nyerte meg. Ebben az évben az I. K. E. szokásos tavaszi konferenciáját Kolozsváron, kollégiumunkban tartotta meg nagyon szép műsorral, sajnos, a szokottnál kevesebb résztvevővel. Az egész életre szóló áldott indításokon, barátságkötéseken túl az a haszna is megvolt ennek a konferenciának, hogy ifjúságunk előadóikon keresztül meg ismerhette a Soli Deo Gloria és a K. I. E. munkáját és elért eredményeit is.
