Református Kollégium, Kolozsvár, 1916

X.

Iskolánk és háború.

— Az 191G—17. iskolai év története. —

I. Az intézet állapota. 1. Az elöljáróság és a tanári személyzet Az elöljáróság személyzeti viszonyaiban az 1916—17. évben nem állott be változás. Mielőtt a tanári karban beállott változásokat ismertetném, örömmel emlékezem meg itt is két kitüntetésről, amely a királyi trónról vezető férfiainkat érte, de fényét intézetünkre is vetette. Őfelsége dr. Kenessey Béla püspök urat a Ferenc József-rend nagykeresztjével, gr. Bethlen Ödön főgondnok urat pedig a valóságos belső titkos tanácsossággal tüntette ki. Elöljáróságunk és tanári karunk mindkét kitüntetett előtt küldöttségileg fejezte ki kitüntetése alkalmából tiszteletét.

Tanári karunknak és elöljáróságunknak súlyos veszteségeiről részletesen szólottám előző évi jelentésemben, valamint múlt évi Értesítőnk 111. és következő lapjain. Fájdalmasan kell kiegészítenem veszteségeinknek szomorú névsorát Saja Antal r. ének- és zenetanítónk nevével, aki mint a cs. és kir. 43. gyalogezred népfelkelője egyéves önkéntesi minőségben 1916 IX. 15-én Sangrodno di Mernánál az olasz harctéren eltűnt, minden valószínűség szerint hősi halált halt. Mint népfelkelő soroztatván be, 1915. X. ‘2-án vonult be ezredéhez, ahol a tiszti iskolát elvégezvén, tizedesi rangban jutott a harctérre. 1916. IX. 15. óta semmi hír sincsen felőle. Eddig hiábavaló volt minden tudakozódásunk sorsa felől. Mély szomorúsággal tölt el tragikus végének sejtelme. Lelkes, értékes fiatal munkást vesztünk el benne.

Rendes tanszékeink közül ez idő szerint még mindig üres a dr. Incze Béni halálával megüresedett latin-történelem, a dr. Kálmán János halálával megüresedett latin-görög (jelenleg betöltés alatt) és a Szabó Imre hősí halála után megürült természetrajzföldrajzi tanszék, elláttatlannak lehet tekinteni az 1914. óta eltűnt

4*