Református Kollégium, Kolozsvár, 1916

— 37

fi nehéz megpróbáltatás napjai után szüleikkel együtt visszatérhettek elhagyott tűzhelyeik mellé.

A nehéz gondok és aggodalmak között megkezdett munkát — Istené legyen érette a hála, — ha nehézségek között is, — sikerült ebben az évben is eredményesen elvégeznünk. A nehézségek ez évben is az előbbi évek nehézségei voltak ; a nyugtalanság, elfoglaltság, gondok a családban, az apai felügyelet, szigor hiánya, nem egy helyen a megélhetés gondja, egyik-másik helyen a szükség, nélkülözés : mindezeknek megérzett a hatása az iskolában is. Hozzájárult ezekhez a mi iskolánkban elegendő lauterem hiánya: az elmúlt évben is két tanterem állott négy osztályú iskolánk rendelkezésére s ezen a hiányon csak óraszámunk redukálásával s délelőtti és délutáni tanítással tudtunk segíteni. A tanító testület tagjai közül ez évben is nélkülöznünk kellett Kováts Albert rendes tanítónkat, aki az elmúlt évben is katonai szolgálatot teljesített. Helyettese, mint a múlt évben, özv. Szakáts Józsefné okleveles tanítónő volt.

Az iskolai évet, bár későn kezdettük, a más iskolákkal egy- idöben: június közepén befejeztük. Növendékeinket felvilágosítottuk, hogy ez azért van, hogy ezekben a nehéz időkben legyenek ők is segítségére szüleiknek munkáikban, kifejtettük előttük, hogy most nem a pihenés, nem a gondtalan semmittevés ideje a vakáció, hanem a szorgalmas munkának otthon a családban, igyekeztünk meggyőzni őket, hogy ők is hasznossá tudják tenni magukat, munkájukat s ezzel hozzájárulhatnak ők is a siker kivívásához. Intettük mi is növendékeinket, hogy legyenek szorgalmasak, legyenek takarékosak, vigyázzanak ruháikra, becsüljék meg azokat s különösen a cipőkimélést s ennek a legjobb módját, a mezitlábjárást ajánlottuk figyelmükbe.

Tanulóink közé ez évben is vettünk fel mérsékelt számban leányokat, mert a belvárosban csak nem akar megnyílni az annyira óhajtott és sürgetett ref. leányiskola. Hátrányát nem éreztük a leányok felvételének s szívesen adunk helyet ezután is, ainig az említett iskola megnyílik, anélkül, hogy iskolánk „fiu-iskola“ jellegét feladnék ezzel.

Beiratkozott iskolánkba az év folyamán 182 tanuló, 25-tel kevesebb, mint az elmúlt évben. Ez a szám azonban az év végén lfiö-ra szállott. Ez apadás oka, mint már említettem, az volt, hogy 14 menekült tanulónk az év folyamán hazament. Egy tanulónk,