Református Kollégium, Kolozsvár, 1915

— 23 hazájának feltétlen szeretete volt. Ez hozta őt haza a neki kényelmes és tisztelt otthont nyújtó Hollandiából; ez fegyverezte fel szemét, hogy lássa hazájának, egyházának bajait; ez tüntette fel előtte az új Magyarország dicső képét, amely nem élősködik a nemzeti múlt dicsőségéből, hanem organikusan nő ki a reális ismeretekkel bővelkedő és az iparban és kereskedelemben gazdaggá, a technikai vívmányok útján a hadviselésben is hatalmassá váló nemes intelligencia, a jövőnek ez új magyar aristokráciája talajából.

Itt a kolozsvári kollégiumban tartott székfoglalójában hirdette Apáczai ez új magyar nemzeti eszményt. Kíméletlenül megtámadta az eszmény iránt közönyös papságot, valamint a tervszerű munkára képtelen elöljáróságot. Apáczai, midőn az újkor e programm- beszédét tartotta, tüdővészben elsorvadó, a halál szemébe ugyan bátran néző, de testileg megtört férfiú volt.

Hazája iránti szeretete, meggyőződésének szentsége adott erőt e gyöngének. S ime Apáczai nem halt meg, még ma is élte- tőleg él a kollégiumban.

Kedves ifjú barátaim! Éljetek Apáczai szellemében s győzedelmeskedni fog a haza szeretetén, a nagy kulturális munkán felépülő új Magyarország! Akkor majd én is tudni fogom, hogy miért halt meg Jenő fiam! A Ti részvétetek pedig még csak akkor lesz igaz részvét, mely nemcsak szóban, hanem erőben is megnyilatkozik. A jó Isten áldása kisérje ez irányú nemes törek- vésteket.

Tudom, hogy amit az ifjúságnak mondtam, azt a mélyen tisztelt kollégiumi elöljáróság szive szerint mondtam. Ezért is fogadja a mélyen tisztelt elöljáróság családi gyászomban való részvétéért családom nevében is kifejezett hálás köszönetem őszinte kifejezését szívesen; aki is maradtam a mélyen tisztelt elöljáróságnak

Kolozsvár, 1916. márc. 18-án

készséges hálás híve

Dr. Schneller István.