Református Kollégium, Kolozsvár, 1915
IV. A magyar ifjúság eszményei.* Mélyen tisztelt ref. kollégiumi Elöljáróság! A számos részvétiratok közül, amelyek engem a nemzeti érzés által megszentelt családi gyászom alkalmából kerestek fel, — különösen mélyen hatott lelkemre az, amelyet a ref. kollégium elöljárósága úgy a maga, mint tanári kara és ifjúsága nevében intézett hozzám. Hallgatóimat, tanítványaimat hivatásos életem első percétől fogva lelkemszerü családomhoz tartozóknak vallottam. A múlt év ily családi viszonyba hozott a kollégiumhoz. Ezért is a családi részvét vigasztaló szózata hangzott felém a mélyen tisztelt kollégiumi elöljáróság soraiból. Fogadja ezért is a mélyen tisztelt kollégiumi elöljáróság velem és vérbeli családommal szemben megnyilatkozó részvétéért hálás köszönemet, családom igaz köszönetét. Kolozsvári emlékeim legdrágábbjaiként őrzöm a kollégiumi elöljáróság ez iratát, mint annak bizonyságát is, hogy a mélyen tisztelt elöljáróság múlt évi felajánlásomat nemcsak szívesen fogadta, hanem engem az egy évi tanári munkásságom után is körébe valónak tart s hogy a viszony, amelyet a nemzeti fellelkesülés heve és részemről azon felül az apának forró hálája is egybeforrasztott, még ma is épen fennáll. Ennek tudatában fejezem ki kedves kollégáim részvétéért is hálás köszönetemet. Jenő fiam az ő tanítványuk is volt. A haza- szeretetet, családunk e szent örökségét, mely Jenő fiamban csendes és folytonosan égő lángban lobogott, mely életpályája válasz* Dr. Schneller István egyetemi tanár levele, amelyet abból az alkalomból intézett a kollégium elöljáróságához, tanári karához és ifjúságához, hogy Jenő fiának, kollégiumunk egykori kedves tanítványának hősi halálán részvétünket fejeztük ki. E szép levelet az elöljáróság határozatából felolvastuk az ifjúság előtt.
