Református Kollégium, Kolozsvár, 1915
— 1? mint megannyi könnyű hópehely, amelynek boldog takarója alatt új életre várva boldogan szunnyad a megfáradt emberi test. — Boldogok azok, akik az Urban nyugosznak. Csak mi szorulunk vigasztalásra, akik itt maradtunk utánuk, akik véges emberi értelemmel nem értjük, nem tudjuk az örökkévalóság mértékeit s csupán az áhitat szent óráiban lebben föl lelkünk előtt egy-egy pillanatra fátyola. És ha a lélek égő sebeire balzsamként hull ilyenkor a vallás mennyei igéje: vájjon nem balzsamként hull-e a sírnál szivünk sebére a jó és nemes életnek emlékezete? Itt, az örökkévalóságnak e partján, ahol oly kicsinnyé, oly semmivé törpül minden földi érték, kincs, hír, hatalom, gyönyör, ifjúság: itten érezzük, hogy a lélek jóságos nemessége az egyedüli földi valóság, amely értékéből itt e helyen sem veszít; sőt abban nő. Aki tehát életében jó és nemes volt, mint Te, nemes halottunk, az részese volt már itt az örökkévalóságnak s benne Isten lelkének. Boldogok azok, akik nemes Ielkednek meleg és tiszta súga- rait élvezhették! Boldogok családodnak tagjai, akiknek sorsát szerető tiszta szived szerint bölcs elmével kormányoztad a nemes boldogság tiszta vizein; akiknek emlékezetében, nemes gondolataiban, a szegényekért és megfáradottakért való cselekedeteiben a Te lelked itt a földön is élni fog; akiknek legboldogabb álmai azok lesznek, amelyekben Te megjelensz nekik, szólsz hozzájuk, reájuk tekintesz. Boldogok barátaid, akikre meleg lelked hűsége és zavartalan kedélyed derűje ragyogott. És boldogok vagyunk mi, ősi egyházad és ősi iskolád szolgái, akik közé elődeidtől örökölt nemes és örömmel vállalt kötelességgel eljöttél munkásnak és vezetőnek. Boldogok vagyunk, hogy Veled, a Te vezetésed alatt munkálkodhattunk a kálvinista magyar művelődésnek azokban a barázdáiban, amelyekből nemzeti és egyházi életünk boldogságának a vetése sarjad. Boldogok vagyunk, hogy emberi és polgári erényekben ragyogó alakodat a magunkénak is mondhatjuk. „Földi tiszted vitted híven, Lelked a vallás emelé; Így fut a földről fényes Ívben A szivárvány az cg felé.“ 2
