Református Kollégium, Kolozsvár, 1915

— 12 —

volt 26 éven át s bölcs tapasztalataival, nagy tudásával, kimeríthetetlen gazdasági ismereteivel, jóindulatával a kollégiumnak nem egy nehéz kérdését oldotta meg.

Sokszor támogatta a tanulókat adományaival, alapítványaival, melyekről nem szeretett beszélni s jótéteményeit többnyire titokban kívánta gyakorolni. Az évzáró vizsgálatokon gyakran megjelent, az érettségi vizsgálatokon elnökölt s az ifjak már előre tudták, hogy ha ő az elnök, a vizsgáló bizottság részéről a legmeszebb- menö jóindulatra számíthatnak.

Nagyon sok oldalról vette őt igénybe a társadalom, szorga- mas munkásságára, nagy tudására, gyakorlati gondolkodására sok egyházi és társadalmi intézménynek volt szüksége, de mi, tanárok úgy éreztük, hogy mégis leginkább hozzánk tartozott: mikor a kollégiumnak szüksége volt reá, minden más dolgát félre tette s jött a hívásra, hogy kezét a munkára tegye s az alma mater elő- haladását munkálja. Mint az erdélyi református egyházkerületi igazgatótanácsnak egyik legrégibb tagja, ritkán maradt el a gyűlésekről és szívesen vállalta azokat a kiküldetéseket, megbízatásokat, melyek fáradsággal, költséggel, gonddal jutalmaznak, de amelyekért nem nyerheti meg a megillető elismerést, mert hisz a megbízatás körén kívül kevesen tudnak a hozott áldozatokról. Igazgatósági tagja, később elnöke az Erdélyrészi Magyar Jelzálog Hitelbanknak, Bánffy Dezső alapításának, Erdély egyik legaliruistább irányú pénzintézetének, tagja a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálog- bankja igazgatóságának, számvizsgálója az Emkének, választmányi tagja, később elnöke az Erdélyi Gazdasági Egyletnek, melynek legjelesebb alkotásai, cselekvései épen a Bánffy Ernő elnöklésének korszakára esnek. Állandóan buzgó tagja Kolozs vármegye törvényhatósági bizottságának s kiveszi részét ott is minden munkából, de szerénysége elzárja érdemei elismerésének minden megnyilvánulásától. Fáradhatatlan elnöke az Erdélyi Falkavadász-társa- ságnak és a legszerencsésebb tapintattal választja meg munkatársait ott is az anyagi ügyek sikeres vezetésében.

Saját gazdasága vezetésében mintaszerű, szorgalmas gazda, cselédjeinek, alkalmazottjainak állandóan jótevője, támogatója. Cselédjeit takarékosságra szoktatja, saját maga kezeli takarékpénztári betétjeiket s tanítja a kezelést még az írástudatlan öregeknek is. Nincs a borsai uradalomban, de még az egész községben s a környékén sem olyan kis gyermek, akit ne ismerne, akinek ügyéről,