Református Kollégium, Kolozsvár, 1915

_ •. ---5

l

átszott a háború hatása. Több gyermeknél, különösen azoknál, akiknek hadbavonult az édes apja és az édes anyja jobban el volt foglalva, érezhető volt ebben az évben is a szülei felügyelet, ellenőrzés, buzdítás hiánya és ez magyarázza meg, hogy a tanulásbeli eredmény nem felel meg a megelőző évek eredményének.

Az elmúlt évben megkíséreltük módot nyújtani önként vállalkozóknak a német nyelv elemeivel való megismerkedésre. A német nyelvet tökéletesen beszélő képesített tanítónő elvállalta néhány felsőbb osztályú tanuló tanítását s bár egy részüknél a buzgóság az év folyamán alább szállott, akik végig kitartottak, az év végére igen szép eredményt értek el. A kezdet sikerén felbuzdúlva elhatároztuk, hogy amennyiben vállalkozók jelentkeznek, a jövő évben is módot fogunk nyújtani nekik a német tanulására.

Régóta foglalkozik a testület a gondolattal, mi módon lehetne és kellene a növendékeket a vasárnap megünneplésébe, megszentelésébe bevezetni, hogy aztán később is önként, buzgón vegyenek részt a vasárnapi istentiszteleten. Nekem, mint a kollégium vallástanárának vasárnapjaimat eléggé lefoglalja a gimnáziumi tanulók ifjúsági istentisztelete. Megkíséreltük a gyülekezetben tartani kezdett gyermekistentiszteletre elvinni növendékeinket: a kísérlet azonban arról győzött meg, hogy a tanítás abban a formájában, amint megkísérelték, teljesen célját tévesztette és inkább elidegeníti a gyermeket a templomtól, mint megkedvelted vele. Az elmúlt évben pár lelkes híve az u. n. vasárnapi iskolának engedélyünkkel összegyűjtött vasárnaponként nehány önként vállalkozót iskolánk növendékei közül s ez összejöveteleken megbeszéléseket folytattak eggyes bibliai történetek felett, s kísérleted tettek gyermekeknek szánt énekek betanítsára. Végleges Ítéletet mondani e kísérlet után még most korai lenne, azt azonban megállapította a tanítótestület, hogy ebben az iskolában a tanítás a módszeres eljárás híjával történik és sokban ellenkezik a mi népiskolai vallástanításunkkal, azonkívül azért sem felel meg a mi céljainknak, mert nem az egész iskolával foglalkozik, hanem csak egy kis töredékével a tanulóknak. Reményünk van azonban, hogy e kérdést a theologiai fakultás nagyérdemű tanári karának s különösen dr. Ravasz Lászlónak, a gyakorlati theol. tanárának, elöljáróságunk tagjának támogatásával és szíves közreműködésével sikerülni fog alkalmas módon megoldani.

— 92 —