Református Kollégium, Kolozsvár, 1914
— 8 — lehet az, amit tőle mint becsületes embertől a haza képességei szerint méltán elvárhat. És ha ezt megfontolja: akkor megállapítja magában kemény szigorúsággal azokat a kötelességeket, amelyeknek hü betöltésével a nemzetnek javára válhat; de amelyeknek teljesítésével egyedül csendesítheti el lelkének azt az égető szomjúságát, amelyet kell hogy érezzen minden becsüleies magyar ember ezekben a napokban az iránt, hogy minél többel járulhasson hozzá a maga ereje szerint a nemzet segítéséhez. És ha ezeket megállapította, akkor hü marad hozzájuk mind a halálig. Sehonnai bitang ember az, aki még most is a maga kényelmére, mulatságára és hasznára tud gondolni, amikor rokonaink, barátaink, testvéreink vére festi pirosra Galícia mezőit és Szerbia szikláit, hogy a nemzet fenmaradását kicsikarja a mindenfelől reánk zúdult iszonyatos viharban! Elbocsátunk titeket innen, édes fiaink, elbocsátunk innen a templomból a munkára. Menjetek el és teljesítsétek kötelességeiteket híven mind halálig; mert az Isten úgy áld meg, úgy lesz becsületetek az emberek előtt, Ielketekben úgy lesz békesség, amint kötelességeiteket teljesíteni fogjátok ! Akiben bíztunk eleitől fogva és bízunk minden időben, aki nem fog elhagyni bennünket most sem, akinek lelke ott ragyog fegyvereink élén és szava ott mennydörög ágyúink dörgésében : az erős Istennek nevében kezdjünk hozzá az új esztendő nagy és szent kötelességeinek teljesítéséhez! Az iskolai évet megnyitom.
