Református Kollégium, Kolozsvár, 1914

Szabó Imre.

Hősi halált halt Kolomea sáncai előtt 1915. február 16-án.

Bágyoni Szabó Imre, néhai Nagy Péter erdélyi ref. püspök unokája és néhai Szabó Sámuel kolozsvári ref. kollégiumi tanár fia született Kolozsvárt 1876 december 30 án. Elemi és középiskolai tanulmányait a kolozsvári ref. kollégiumban végezte; a kolozsvári egyetemen az 1896—7. iskolai évtől kezdve nyolc féléven át természetrajzot, vegytant és fizikát, anatómiát és fiziológiát tanúit. Később (1901—2) mint rendkívüli hallgató földrajzot is hallgatott. 1902 június 4-én nyerte el természetrajz és vegytan tanítására jogosító középiskolai tanári oklevelét, melyhez 1903 jún. 22-én a földrajzból is megszerezte a kiegészítő oklevelet.

Katonai szolgálatot a m. kir. kolozsvári 21. honvéd gyalogezredben teljesített mint egy évi önkéntes 1900 okt. 1-től 1901 szept. 30-ig; 1902 január 1-én honvéd hadnaggyá lett. A kolozsvári ref. kollégium elöljárósága 1901 július 3-án helyettes tanárrá, az erdélyi ref. egyházkerület 1902 novemberében rendes tanárrá választotta. Azóta megszakítás nélkül a kolozsvári ref. kollégium szolgálatában állott mint tanár, mint elöljárósági és egyházkerületi képviselő, míg a jelenben dúló háború 1914 augusztusában ki nem ragadta közülünk s míg munkás életét 1915 febr. 16 án a Kolomea mellett vívott diadalmas ütközetben ellenséges golyók ki nem oltották.

Életének legfőbb vonása a gyermekkorban kezdődő s csak férfikora delén, halálával együtt megszűnő szakadatlan tevékenység. Tevékenységének legszebb vonása az a gyönyörű harmónia, melyben egyesíteni tudta a sokszor ellentétes munkaköröket. Tudott élni a köznek anélkül, hogy családját elhanyagolta volna. Szerette és híven teljesítette nevelői és tanítói feladatait az iskolában; amellett értett az anyagi ügyekhez is, amelyekben való jártasságával és lelkiismeretes rendszeretetével mint elöljárósági jegyző és számadásvizsgáló bizottsági tag nehezen pótolható segítségére és hasznára volt intézetünknek.

Tanítványait nemcsak a természet titkaiba, a növény-, állat- és ásványvilág szelíd, békés rejtelmeibe igyekezett belevezetni; hanem mintha érezte volna maga és nemzete sorsának végzetes fordulatát, hasonló tűzzel és kitartással iparkodott őket megismertetni a fegyverfogás és céllövés, mesterségével is.

— 28 —