Református Kollégium, Kolozsvár, 1914
— 119 — István tanár úr, Pallós Albert és Rietly Károly igazgató urak, valamint a katli. kollégium igazgatótanácsa e helyen is kollégiumunk hálás köszönetét. A tanári kar. A súlyos veszteségek mellett, amelyek a kollégiumot az előző iskolai évben dr. lncze Béni, a jelen évben dr. Kálmán János és Szabó Imre r. tanáraink, Balogh Károly ny. igazgató halálával érték, nagy súllyal nehezedett iskolánkra a háborús év azzal is, hogy mindjárt augusztus elején az általános mozgósításkor tényleges katonai szolgálatra szólították be Szabó Imrén kívül még három rendes és két helyettes tanárunkat. A rendes tanárok közül: Joó József a cs. és kir. 51. gyalogezred kötelékében tartalékos kadét-őrmesteri rangban csakhamar az északi harctérre ment, hol több véres csatában vett részt. Utoljára szeptember 6-án adott hírt magáról. A Vöröskereszt tudakozódó irodájától nyert értesítésünk szerint szeptember 15-én az északi harctéren eltűnt. Azóta semmi hír róla. Még mindig reméljük, hogy az isteni gondviselés a háború befejezése után visszahozza közénk. Alakkai Ernő mint a cs. és kir. 50. gyalogezred póttartalékosa vonúlt be ezredéhez Gyulafehérvárra, ahol ez idő szerint helyőrségi szolgálatot teljesít. Nagy Jenő mint a m. kir. 21. honv. gyalogezred népfelkelő hadnagya vonúlt be ; részt vett az északi harctér csatáiban, ahonnan betegség miatt rövid időre szabadságoltatván, dec. végén hazajött ; március 16-ától április 15-éig segítségünkre volt a tanításban ; ekkor azonban ismét behivatott. Jelenleg Nagyszebenben teljesít katonai szolgálatot. Szabó Imre szintén a mozgósítás kezdetén vonult be a m. kir. 21-ik honvédgyalogezredhez népfölkelő hadnagyi rangban. Rövidebb ideig vasúti őrszolgálatot teljesítvén, csakhamar az északi harctérre rendeltetett. Itt mint századparancsnok főhadnagyi rangra emelkedett. A tél folyamán részt vett a bukovinai véres és győzelmes csatákban, melyekben hősi magatartásával, törhetetlen kötelességtudásával fölebbvalói igaz tiszteletét, alárendeltjei rajongó szeretetét nyerte meg. 1915. februárius 16-án (más hír szerint 15 én) Kolomea sáncai előtt, Kluczow-Wielkinél, miközben századát győzelmes rohamra vezette, hősi halált halt. Dicsőséges haláláról Friedbergi Salamon Ernő tábornok, az 54-ik gyaloghadosztály helyettes- és a 126. gyalogdandár parancsnoka a következő hivatalos értesítést adta ki:
