Református Kollégium, Kolozsvár, 1913
83 Aki a táblázatot figyelmére méltatja és alaposabb vizsgálat tárgyává teszi, annak azonnal föltűnhetik, hogy a könnyű esetek között sok olyan kórisme (diagnosis) lordul elő, amely orvosi szempontból kifogás alá esik. Ennek magyarázatául szolgáljon az a körülmény, hogy ez csak a künnlakóknál fordái elő, akiknek kisebb mulasztásait nem orvos, hanem a szülő igazolja és így nem a betegség lényege, neve, hanem annak valamely a szülő előtt legfeltűnőbb tünete szerepel az igazolványon, melyet minden künnlakó tanuló köteles első feljövetele alkalmával nekem bemutatni. Ez még nem is volna olyan nagy baj, de azt nem helyeselhetem, hogy komolyabb betegségek eseteiben sem hoz a künnlakó tanuló orvostól kiállított igazolványt még akkor sem, mikor orvos gyógyította. Pedig az volna úgy a gyermek, mint az iskola szempontjából az egyedüli helyes és kívánatos dolog, ha mindenféle bajban orvoshoz fordulnának a szülők, mert nem orvos ember soha sem állapíthatja meg, hogy a szerinte „könnyű“ baj nem fog súlyossá válni, vagy egy súlyos betegség kezdetleges alakja már is. Ennek a jó hatása az volna, hogy a gyermek gyorsabban gyógyulna meg, kevesebbet múlasztana és az iskola is könnyebben és hathatósabban tudna a fertőző betegségek ellen védekezni; mert abban, hogy némely fertőző betegség az iskola útján terjed, nem az iskola a hibás, hanem a künnlakó tanuló, aki egy már benne lappangó vagy kezdetleges szakában levő betegséggel jött be. Ha minden szülő gondolna erre és a legkisebb gyanú esetében orvoshoz fordúlna, nem fordúlnának elő ilyen eshetőségek. A tanév elején az összes gyermekeket alapos katonai vizsgálat alá vettem, amikor is nemcsak a talált fogyatkozásokat vezettem be törzskönyvembe, hanem megállapítottam magasságukat, súlyukat, mell- és fej kerületüket, miként ez az alábbi táblázatból látható, amelyben még külön osztályok szerint van teltüntetve az ép, tömött, rossz fogúalc száma, a tanulók látás-élessége, izomegyensúlya és színlátása. G*
