Református Kollégium, Kolozsvár, 1913
21 ösztöni érzéseket tudja magával szembesíteni, de távol van attól, hogy a dolgok igazi jelentését felismerje. Ezen a fokon az emlékezel nyilvánulása tisztán mechanikus, térhez és időhöz kötött. A mondatok, sorok visszaidézésének egymásutánját nem a belső összefüggés, hanem a tér- és időbeli egymásután segíti. A gyermek megtanulja s elmondja a leckemennyiséget anélkül, hogy észrevenné, mint ezt tapasztalatból is tudom, hogy azt egy kiszakított és elveszett levél átugrásával tanulta meg s belátná, hogy a lecke két része között semmi belső összefüggés nincs. A tanulást ezen a fokon az ú. n. beniagolás, szóról-szóra tanulás jellemzi. Az a hit, hogy ez a mechanikus emlékezet a tanulás folytán növekedik, téves. Ellenkezőleg! Legjobb mechanikai emlékezete van a gyermeknek. A későbbi életkorban ez a mechanikai emlékezet nemhogy növekednék, hanem inkább fogy.1 Ezért van, hogy némely tanuló a későbbi osztályokban visszahanyatlik, mert emlékezete még mindig csak mechanikai. A gyermek érzéki lénye lassan átfejlődik az értelmi fokra, a reflexió-fokok második típusára, melyet a dolgok igazi jelentésének belátása, a jelentések belső összefüggésének észrevétele, logikai fogalmak alkotása jellemez. Itt az emlékezeti megnyilvánulása is más a léleknek. Ezen a fokon a mechanikai emlékezet jelentősége háttérbe szorul, de nincs is meg benne a gyermekkori frisseség. Nem a tér- és időbeli összefüggés segíti az emlékezetet, hanem a belső összefüggés, vagyis itt már az emlékezet megnyilvánulása nem mechanikai, hanem Ítélő emlékezet. Végül a reflexió legmagasabb fokán az Én legmagasabb elvonásra képes. A dolgokat nemcsak összefüggésükben, egymásra hatásukban, hanem önmagukban, a maguk értékében s önmagához való viszonyukban is a legtisztábban látja. Ez az Én legmagasabbra emelkedése, „mikor abstrakciójával valóságától megválik s maga szemlélőjévé lesz“ s az intelligenciát tekinti a legmagasabb értéknek.2 Az Én ezen fejlődése: belső alkatának folytonos tisztulásában áll. Erre segíti a növendéket a képzés formális oldala. Ez lehet a formális képzésnek igazi értelme, mely tehát tulajdonképen az egész Én alkatának fejlődésére vonatkozik, nem pedig egyes reális erőkre. Az egész Én fejlődése magában foglalja funkcióinak fejlődését is: 1 E. Ackermann: Formale Bildung. Rein enc. II. 869. 3 Böhm Károly: E. és V, III. köt. IV. fejezet és IV. : 22. s köv. 1.
