Református Kollégium, Kolozsvár, 1913

Mint a kollégium gazdasági felügyelője is pontos, hű és takarékos sáfára volt az iskola fejlődő vagyonának és ezt a hivatalát is a legteljesebb rendben adta át utódjának, amikor egészségének megrendültével valamivel több nyugalmat kellett magának biztosítania.

Egyéniségét, érdemeit a szeptemberben tartandó emlékünnepünkön részletesebben fogja méltatni a felette tartandó emlékbeszéd. Most csak törhetetlen kötelességtudását akarom példának állítani az ifjúság elébe, azt kívánva, hogy a pálya feladataihoz, amelyre lépnek az élet rendjén, mint ő volt, legyen mindenki hü mindhalálig.

Mély szomorúsággal újítom fel kedves emlékezetét két kis halottunknak, Bíró Lászlónak (f 1913. IX. 23.) és Nagy Bélának (f 1913. XI. 26.) is. Valóban szép reményekre jogosító kedves gyermekek voltak, akiknek boldog fejlődésében, tehetségük szép kibontakozásában nemcsak szerető szüleiknek, hanem magának az egész tanári karnak is igaz gyönyörűsége telt.

Boldog csöndességben nyugosznak a temető viruló slrdombjai alatt. Kedves emlékezetük itt ragyog szerető társaik lelkében. S mert jó gyermekek voltak, elvesztésük kétszeresen fáj mindnyájunknak.

Adjon az Isten vigasztalást övéik örökre sajgó szivének és adjon iskolánknak hozzájuk hasonló engedelmes, szorgalmas, jó magaviseletű kedves tanítványokat. Mert bennük mindnyájunknak örömünk telt.

1914. június 22-én, az iskolai év bezárása után a szülői háznál életének egy sajnálatosan zavart pillanatában öngyilkosságot követett el ismeretlen okból Szőcs Géza, volt VII. osztályú tanítványunk. Intézetünk őszinte fájdalommal kísérte korai sírjába s mély részvétét a mélyen lesújtott szülők előtt kifejezte.

Berki József, a kollégiumnak 33 éven át hűségesen munkálkodó öreg szolgája is elhúnyt az elmúlt évben. Igaz részvéttel kísértük ki sírjába s búcsúszavaink a sírnál is az igazságot mondották, amikor úgy bocsátottuk el, mint aki abban a csekély körben, amelybe az isteni gondviselés munkába állította, mindenkor híven teljesítette kötelességét.

De fordítsuk el tekintetünket az elmúlás emlékeitől az élet történetére.

Az 1913—4. iskolai évet szeptember 6-án nyitottuk meg az I. osztály párhuzamosítása miatt jóval több tanítvánnyal, mint az