Református Kollégium, Kolozsvár, 1913
9 Mit gondoltok! Mily gyönyörű volna, ha elmenne a hírünk szerte az országba, hogy a mi életünk, amelyet e falak között, ebben a kedves zúgában az országnak, a mi egyszerű szobáinkban, tiszta tantermeinkben, a nagykúria öreg fái alatt egyetértésben, szeretetben és jó erkölcsökben élünk, tulajdonképen testté válása, igazi megtestesülése azoknak a gyönyörű igéknek, amelyeket a Biblián kívül legszebben, legemlékezetesebben Kölcsey Ferenc fejezett ki. Hogy a mi életünk tulajdonképpen testtéválása a Parainesis gyönyörű intelmeinek! Adja Isten, édes fiaim, hogy így legyen ez s adja Isten, hogy a megsokasűlt számotok miatt megsokasodott gondok és munka között meginduló 1913—14-ik esztendő a ti szorgalmatok, becsületességetek, egészségetek, vidámságotok és jóságotok által becsületére és dicsőségére szolgáljon a három és fél századnak, amely a kollégium fölött elvonult s hogy ennek is emlékezete jövendő újabb századok falának kövéül szilárdan álljon a többiek között és onnan ki ne vettessék, mint rossz és rozoga kő. Örömmel üdvözlöm munkatársaink sorában Makkai Ernőné úrnőt, mint az elemi iskola újonnan választott rendes tanítónőjét, akit elöljáróságunk lelkes és odaadó tanítói munkájának ismeretében, bizalommal állított be elemi iskolánk rendes tanítóinak sorába, s köszöntve új munkatársainkat, dr. Fülöp Kálmán és Olajos János helyettes tanár aait, hozzád fordulok, felavatandó kedves tanártársunk, kedves barátunk. A tiszai nagy rónaságról jöttél ide közénk, a mi hegyeink közé. Hoztál magaddal az egyszerű szülei házból mély, vallásos lelkűidet, puritán egyszerűséggel puritán becsületességet, a kitartó és szakadatlan munkálkodásra való hajlandóságot, sőt szenvedélyt; gyönyörű magyar nyelvünk szellemének készséges ismeretét, amelyet nem könyvekből tanúitól el, hanem amelyet a szülei ház ősmagyar lelke oltott a te lelkedbe; hoztál magaddal szorgalmad és kitartásod gyümölcseként alapos elméleti tudást, amelynek segítségével nyelvünk szépségeit és törvényeit tanítványaid előtt is könnyűszerrel öntudatra emeled. És hoztál magaddal mély és őszinte szeretetet az ifjúság iránt, amelynek eddigi működésed rendjén egyik legjobb, leghívebb barátjáúl ismertünk meg. Légy szeretettel üdvözölve ezen a helyen, amidőn rendes tanári állásodba ünnepélyesen is beiktatunk, miután tanári munkád értékét már régóta jól ismerjük és nagyra becsüljük. Adja az Isten,
