Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
67 sok hátrányát kellet t éreznünk. Az iskolai nevelés egyik hathatós eszköze volt: a szorgalomnak, jó magaviseletnek elismerése, kitüntetése, jutalmazása. 8 talán ezen az utón túl is ment az iskola azon a határon, mely a kitüntetetteknek feltétlenül javukra vált volna. Mi, akik a professzorok jóindulatával dicsekedhettünk, jutalmakat, kitüntetéseket, dicséreteket kaptunk: talán igen is érdemeseknek tartottuk magunkat s csak később, mikor az életbe léptünk, tapasztaltuk, hogy a tudásnak nagyon csekély mennyiségét tulajdoníthattuk el s akik azt hittük, a kollégiumi mértékkel mérve, hogy kötelességeinket jól teljesítettük, hisz megnyertük az illetékesek elismerését ; csak később láttuk be, saját kárunkon okulva, hogy sokkal nagyobb munkára, erősebb akaratra, kitartóbb törekvésre van szükségünk, hogy elég jól megállhassuk helyünket az életben. Arra kell törekednie ennek az intézetnek, hogy tanítványai több önismeretre tegyenek szert, jobban hozzá szokjanak a kitartó munkához. minden idejük felhasználásához és a klasszikusok szorgalmas művelése mellett modern nyelveket tanuljanak és gyakoroljanak.“ 10 év múlva 35 éves találkozóra jött össze Hegedűs Sándor, már mint kereskedelemügyi miniszter, 17 tanulótársával. Az összegyűlt idős férfiak mintegy megelevenedtek, megifjodtak a diákköri kedves emlékek felújítása közben. Tanáraik már akkor mind elhunylak s a találkozók sírjaikat kegyelettel megkoszorúzták. Az 1905-ben tar ott 40 éves találkozóra Hegedűs Sándor már nem jöhetett el, csak meleg üdvözletét küldötte az összegyűlt hat tanulótársnak. Ezek az összejövetelek kegyeletes alkalmat nyújtottak Hegedűsnek arra, hogy az iskola iránti hálájának kézzelfogható s örökre maradandó emlékét örökítse meg. Az első találkozást megelőzőleg. 1890. évi június 13-án a következő levelet intézte Szász Domokos püspökhöz: Méltóságos és Főtiszteletű Uram! Hálás szívvel emlékezem meg a kolozsvári református kollégiumról, melynek 14 évig voltam növendéke. És minthogy folyó év június végén lesz 25 éve annak, hogy ott érettségi vizsgát tettem, visszatérek emlékeimmel és hálámmal oda. A mellékelt és hiteles kézből nyert kimutatás szerint az 1863/4. évben 11 írt 75 kr, az 1864/5. évben 43 frt, az 1865/6. évben 37 frl, az 1866/7. évben 37 frt jutalmat nyertem e kollégium kegyalapítványaiból, részben szorgalmam, részben irodalmi kísérleteim buzdításául. Ha anya-
