Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
63 van a pápának, vagyis a szolgák főnökének, akit a másodéves bölcsészek közöl az év elején egy esztendőre a tanári kar választ. Fizetése minden napra egy pár cipó s az az előnye, hogy a szoba- fogásban s a légáció-fogásban az osztálytársai közül az övé az elsőség, még akkor is, ha a grádus szerint sokkal hátrább következnék. Az év elején a dislokáció után összehívja az összes szolgákat, beosztja teendőiket. Kellő számú szolgákat rendel az osztályok mindennapi seprésére, másokat a kúriának hetenként kétszeri seprésére, a szolgák közül egy idősebbet maga mellé vesz segédjének, akit küldöz ide-oda rendeletéi közvetítésére s aki felügyel a seprésnél az osztályokban, a folyosókon, általában ellenőrzi, hogy a szolgák miképpen teljesítik kötelességeiket s naponként jelentést tesz tapasztalatairól a pápának. A tréfás diáknyelv adta a szolgák főnökének a pápa elnevezést, természetes, hogy az első segédjét állandóan bibornoknak nevezték. A bi homok szolgálataiért naponként külön egy félpár cipót kapott s a közszolgálatok és éjjeli vigilálás alól fel volt mentve. A kollégiumi cipó egyik legnevezetesebb javadalma a tanulóifjúságnak.1 A szolgák rendesen megkapták, ha jól viselték magukat, a napi egy félpár cipót, azonkívül a jól tanuló szegény fiúk mind kaptak egy pár vagy félpár cipót. A bibornok egy félpárt kapott a külön szolgálataiért s ha azonkívül is megérdemelte, megkapta azt az illetőségét is, úgy hogy némelyiknek a javadalma napi három félpár volt, de aki csak tarisznyából élt vagy ha még hazulról sem igen kapott egy-egy kis élelmezést, az meg tudta enni az egész pár cipót is. Akinek több volt naponta, az sem jött zavarba, mert csak kiállott cipóosztás után az elsőemeleti áltányra, elkiáltotta magát, hogy „egy félpár cipó eladó“, rendesen akadt vevője, félpáronként 3 vagy 4 krajcárral. Így még jövedelme is volt a cipó mellé valóra. A kollégium maga házilag süttette a cipót. Külön alkalmazott volt a „pistor“, akinek a lakása s a hatalmas sütőkemencéje a kollégium kertje végén levő kis házban volt. A kollégium-cipó valami különös jóízű készítmény, amit megunni soha sem lehetett s a vagyonosabb fiúk is vágytak reá, hogy néha-néha hozzájuthassanak. Akinek a kollégiumtól nem járt cipója, megrendelhette a 1 Naponta .'iO —35' pár cipót osztatott ki a kollégium orré a célra tett alapítványok jövedelmeiből.
