Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
48 első postán, ha a tied megvan a lányokkal, azt is küldd el, — az orvosnak akarom adni, kivel igen jól vagyok. Élőpatak, 28. jul. 806. Gyorsabb volt a halál, mint hitte. Már két hét alatt, mielőtt elindulhatott volna, 1866. aug. 5-én elragadta a gyorsan elterjedt kolera s csak holttestét hozhatták haza szerettei körébe, hogy eltemessék elhunyt gyermekei és édesatyja hamvai mellé a kolozsvári temetőbe. Az árván maradt családot, a bánatos özvegyet anyagi gondok csak részben terhelték, mert bár megszűnt az ügyvédi jövedelem, de a megmaradt vagyon elég jól biztosította a család fenntartását és gróf Gyulai Lajos, az elhunytnak a grófi birtok ügyeinek rendezése körűi szerzett érdemeire való tekintettel, évi 100 fit kegydíjat biztosított az özvegynek. Megmaradt a szentgotthárdi birtokocska, Kolozsvárt a kismester-utcai ház, egy értékes gyümölcsöskert és jövedelmező szénafüvek. A két nagyobbik fiú, Sándor és István, már 18—19 évesek, azonnal kijelentették, hogy ők ezentúl magukról gondoskodnak s nem okoztak többé gondot édesanyjuknak. Csak később, mikor a leányok kiházasítási költségeit kellett fedezni, került a sor a meglevő tőke fogyasztására. A szentgotthárdi birtokot az özvegy már korábban eladta volt gr. Wass Albert- nek, hogy kezelése gondjaitól szabadúljon. Az érte kapott úrbéri kötvények birtokában maradtak, csak szelvényeit Vágta le s a kamatokat használta fel. A szép és komoly Nina Jánossy Béla tanárhoz, az eleven eszű Ilka Bodor Géza református lelkész és espereshez ment férjhez. A kisebbik fiú, Béla, szintén a kolozsvári kollégiumban, később a kolozsvári egyetemen végezte tanulmányait s tanári pályára lépve, Budapesten állami főgimnáziumi tanár lett. Gyermekei elhelyezése után az özvegy testvérével, Váradi Amáliával éldegélt kismester-utcai házában, boldogan gyönyörködve jó gyermekei boldogságában s élvezve igazi szeretetüket. Legnagyobb fia, Sándor, roppant elfoglaltsága s országos gondjai között az üdülés óráira hazament édesanyjához s nem volt országos gond, sem elháríthatatlan akadály, ha az édesanya látni akarta az ő nagy fiát, aki ő mellette mindig az a forrón szerető, anyját igazán tisztelő gyermek volt, mint kicsiny korában. 1 1 A levél eredetije Bdor Goézáné, Hegedűs Ilka birtokában van.
