Református Kollégium, Kolozsvár, 1912

38

közösségnek, egyháznak, államnak, társadalomnak, községnek vagy iskolának vagyunk tagjai, annak a közösségnek rendje nem szabadságunk akadálya, hanem épen előmozdítója. Mert a rend éppen arra való, hogy elnyomja a rosszat és élni hagyja a jót. A rend csak a rosszra törekvő szabad cselekedet korlátja azért, hogy a jóké legyen az élet munkamezeje. Protestáns keresztyén embernek nemcsak szabadnak, hanem jónak is kell lennie. „Tisztesség, világosság az észben, tisztaság, ártatlanság a szívben; tisztaság, igazság a tényekben: ez illik a szabad emberhez.“