Református Kollégium, Kolozsvár, 1912

36 való beleolvadás útját, eggyé lett az örökértékkel s most már ha meghal is, örökké él. Vájjon a Luther élménye ugyanaz volt-e, ami a Jézusé ? Valószínű, hogy nem. Épen mert a vallás minden egyénnek saját benső megélése, azért van minden ember vallásának külön, sajátos jellege. De egy dologban mégis egy minden igaz vallás: abban, hogy a saját maga szemléletére forduló szellem önmagának értékét egy magasabb érték részéül ismeri fél s ebben megnyugvást talál. Ebben a lutheri élmény teljesen egy a jézusi élménnyel s ez a keresztyén vallás lényege és örökértéke. Ezt a középkor nem értette meg, de a reformáció újra megtanította reá az emberiséget. Ez tehát a reformáció vallási mozgalmának egyetemes értéke. A Luther élettörténetében nincs egyéb keresni valója a tör­ténelemnek. Ö vallási reformátor volt s amit. egyebet is tett, az mind vallási élményéből fakadt. A reformációnak mélyreható társa­dalmi. politikai, művelődési következményei is lettek, sőt előállá­sának is voltak ilyen mozgatói, mindez azonban nem volt Luthernek tudatos ténye. Jézus sem akart társadalmi forradalmat, sem poli­tikai változásokat, mégis lett ilyen hatása is a kéresztyénségnek. Mert ha az emberiség az értékelésnek egy más, magasabb fokára emel­kedik, ezen értékelési fokhoz igazodik minden, amit egyesek és társadalmak tesznek. A világtörténelem nem egyéb, mint az érté­keknek cselekedetek által való reálizálása. * * * De hát miért szabadságünnep október 31-ike ? Az elmondottak után ez már alig szőrűi magyarázatra. Sem Jézusnak, sem Luther­nek vallási élménye nem lett volna lehetséges, ha a lelket megkötő és lenyűgöző békókat le nem rázták volna. Épen ez volt az első cselekedetük. Luther nem tudott megnyugvást találni addig, amíg az egyház parancsa szerint kereste az üdvösséget. E parancsok voltak az ő lelkének békói. Ezektől kellett szabaddá tennie a lelkét, hogy szárnyalhasson az örökkévalóság felé! A zsidók vallási fel­fogása és társadalmi rendje épen úgy nem engedte meg a lélek szabadon szárnyalását, mint a középkor keresztyén egyháza. Mind­kettő azt követelte az emberi lélektől, hogy tőle idegen, általa meg nem élt s így meg sem értett rendszabályokba törje bele magát s ezek határai között találjon megnyugvást. Az egyéniség szabad érvényesítését bűnnek bélyegezte, mert nem birta megérteni, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents